Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása
a elsősorban gabonatermelés folyt. A kukorica termesztésének számottevő megindulása hazánkban kb. 350 évvel ezelőttre tehető,pollenszemeinek tömeges lelete az igazsághoz közelálló korazonosi- tást tesz lehetővé. A kukorica pollenszemei a steril réteg feletti pollengazdag iszaprétegre minden fúrásban jellemzőek, ezen szint feletti (201/c. ábra, Z jelölés) rétegek korát kb. 350 évesnek tekinthetjük. Ennek megfelelően a különböző fúrásokban az évi átlagos feliszapolódás mértéke a következő: l/II. 2,3 mm/év 9/1. 0,7 mm/év 3/1. 1,1 mm/év 25/1. 1,1 mm/év 25/11. 3,4 mm/év A pollengazdag iszapréteg alatt minden fúrásban egy meglehetősen vastag sterilréteg van, mely a tó hosszú ideig tartó teljes vagy részleges kiszáradását engedi feltételezni. Az 1/1. és l/II., valamint 25/1. fúrásokban a sterilréteget egy fenyő (Pinus) és alga (Pediastrum, Botryococcus) gazdag réteg követi. Ha ez a réteg a tóban eredetileg leülepedett rétegsor, akkor leginkább a würm végére, vagy a holocén elemére (Preborealis fenyő-nyir kor) tehető keletkezése. A sok alga arra mutat, hogy a medencében már ekkor viz kellett, hogy legyen. Azaz a Velencei-tó 10-15 ezer évvel ezelőtt már létezett, de a későbbi időszakok folyamán (a mogyoró kortól a jelen korig) részben vagy egészben kiszáradt s csak a jelen korban töltődött fel újra. A fenti megállapítások további megerősítésre szorulnak, s legalább három, egészen a pannon rétegekig lehatoló újabb fúrások mélyítésének szükségességét vetik fel. Ezek telepítése a tó közepén, a legnagyobb vízmélységű részeknél javasolható. A rendelkezésre álló fúrások alapján a régebbi korokat jelző gabonafélék (sub- boreális kor) és a mogyoró (boreális kor) pollenjeinek tömeges megjelenési (kezdeti) szintjét meghatározni nem lehetett, mert - mint utólag kiderült - a fúrásszelvényekben egy steril réteg van és a fúrások nem érték el a pannon rétegeket. A pollen vizsgálatokból tehát csak az derült ki, hogy a preboreális (fenyő-nyir) és boreális (mogyoró) korszak idején is megvolt a nyilt viztükör.Minden eddigi kutatási eredményt összevetve úgy tűnik,hogy a Velencei-tó kialakulása sok vonatkozásban hasonlit a Balatonéhoz. A medence az eopleisztocénben letarolódásszintere volt, a pleisztocén folyamán is még eróziós-akkumulációs folyamatok zajolttak le rajta és csak a würm végén, ill.a holocén elején (10-15000 évvel ezelőtt) jelent meg rajta a mai tó őse. Annyiban mégis különbözik a Velencei tó kialakulása a Balatonétól,hogy a tektonika nagyobb és más jellegű szerepet játszott benne. Bendefy L. (1972) kutatásai sze Velencei-tő vizszintjében idők folyamán élénk változások voltak. A 201/h. ábra szemlélteti az általa kimutatott vizszintváltozásokat. A tó viz- szintjének változása minden bizonnyal függvénye volt az éghajlat-ingadozásoknak. A csapadék ingadozása ugyanis nemcsak közvetlenül éreztette hatását, hanem (a karszt- vizszint ingadozása révén) közvetve is. Fő táplálója ugyanis a Császárviz. Napjainkban pl. erősen csökken a patak hozama. Oka, hogy a környékbeli források hozama a bányaviz-emelések ill. a karsztvizszint süllyedése miatt csökken. A tómedence kialakulása féloldalas, u.n. "elbillenéssel" kezdődött. A vető mentén elbillent rög előbb folyóvízi, majd tavi feltöltődéssel enyhe lejtésű teknő- -formát öltött, melyet a csapadék és a környéki vízfolyások tóvá alakítottak. A tó még ekkor inkább tó-rendszernek volt mondható, mert több medencéje volt, melyeket kisebb szűkületek kötöttek össze. Két nagyobb medencéje közül csak az egyik van ma már meg. A Pátkai-tó (mely a Velencei-tóra merőleges tengelyű volt), még 1848-ban is nyilt-vizü tó volt (Szalai T. 196 9) . Ennek a csapásában, de a Velencei- -tótól DNy-ra volt a Dinnyési-nádas, melynek ugyancsak nyilt viztükre volt a tó szabályozásáig, ill. a lecsapolási munkálatokig. E két hajdani tó-medence is tektonikus süllyedőkben alakult ki a velencei- -törésekre merőleges csapásu szerkezeti vonalak mentén. Ezt különben Szalai T.(1969) is feltételezte. A Velencei-tó nyilt víztükrét megléte óta mocsaras nádasok vették körül. A tó hasznosítása szükségessé tette a mocsaras partok megszüntetését, vagyis a tó szabályozását. Az 1793-ból ránkmaradt térkép (201/i.ábra) a Velencei-tó melletti két me- dencéből csak Dinnyési-nádast tünteti fel. A térképezések idején - úgy látszik - a Pátkai-tó annyira elnádasodott és sekély lehetett, hogy azt fel sem tüntették. Ma csatorna halad át a két lecsapolt, leszikkasztott medencén. 201/1. ábra A Velencei-tó 1793-ban 359
