Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása
lyóvizi hordaléklepel pedig nemcsak az uj- pleisztocén folyóvízi tevékenység maradványa, hanem az egész pleisztocéné. A pollenvizsgálatok azonban nem mindenben igazolták Ádám L. (1955) eredményeit, sőt Bendefy L. (1972) föltevéseit sem. Bendefy L. (1972) ugyanis a pleisztocén elejére tette a tó keletkezésének kezdetét és a deflációnak is jelentős szerepet tulajdonított (p.63). A tó teknőjébe mélyített fúrások helyszinrajzát a 201/b. ábra szemlélteti, mig a fúrások szelvényeit (pollenelőfordulás szerint) a 201/c. ábra. A pollengazdag (fiatalabb) rétegek pollendiagramját pedig a 201/d-g. ábrasoron láthatjuk. A pollenvizsgálatok eredményeit Járai- né Komlódi M. tanulmánya alapján az aláb- biakban ismertetjük. A palinológiai feldolgozás célja adatokat szolgáltatni a Velencei-tó felisza- polódása ütemének, keletkezésének, és változásainak meghatározásához. A fúrásokat a Velencei-tavi Intéző Bizottság megrendelésére a Vizkutató és Fúró Vállalat Talaj- mechanikai Osztálya végezte. A fúrásokat 1970. telén jégről végezték. A mintákat a helyszínen nylon tasakba helyezték, majd szemrevételezéssel az egyes fúrásszelvényekben az alábbi élesen elkülönülő rétegeket különböztették meg. A fúrásminták rétegeinek jellemzése: 1/I.sz.furás 1,70-1,85 m szerves anyagban gazdag, feketés- szürke iszap 1,85-3,70 m szürke agyag 1/II.sz.fúrás 0,50-1,60 m fekete himuszban gazdag iszap, növényi maradványokkal 1,60-3,50 m szürke agyag 3/1.sz.fúrás 0,80-1,20 m fekete iszapos homok 1,20-3,40 m szürke agyag 9/1.sz. fúrás 0,20-1,70 m fekete iszap 1,70-3,30 m szürke agyag 25/1.sz.fúrás 1,00-1,90 m fekete humuszos iszap 1,90-3,80 m szürke agyag 25/11.sz.fúrás 0,80-2,70 m fekete hunuszos iszap A fúrások anyagát a pollenstatisztikai vizsgálatokra általában 5 cm-enként szétdarabolták és 10 %-os alkohol formalinos oldattal leöntve fixálták. A virágporszemeket és spórákat a mintákból kombinált kémiai és fizikai módszerekkel nyerték ki. Az eljárás az Erdtman-féle acetolyzises módszeren alapul (Erdtman, G.: An Introduction to Pollen Analysis Waltham, Mass., U.S.A. 1943), amelyet az ásványos részek kiküszöbölése érdekében fluórsavas oldással és faj súly alapján történő elkülönítéssel (flotáció) egészítettek ki. A mintákból nyert mikrofossziliákat a vizsgá- latilag glicerin és viz 1:1 arányú keverékében tárolták. A pollent tartalmazó mintákból mintánként átlagosan 491 virágporszemet számoltak meg. Pollengazdag minták esetén ez egy-, pollenszegény mintáknál esetenként több készítményből történt. A sterilnek mutatkozó mintákat az eredmény helyességének ellenőrzése céljából újra feltárták. A készítményekből a fás növények virágporszemein kivül a lágyszárú növények pollenjeit, a harasztok spóráit, s a tömegesen előforduló fosszilis moszatokat (algákat) is meghatározták és számolták. Korjelző szerepük miatt külön figyelmet szenteltek a termesztett gabonafélék, különösen a kukorica (Zea mays) virágporszem leleteinek. A számítások adatait teljes részletességgel táblázatokba foglalták (A Velencei-tó kialakulása és fejlődéstörténete. - VITUKI Témabeszámoló, 1971. Témafelelős: Dr,Bendefy László). A pollengazdag rétegek pollenfloriáját a vizsgálandó célnak megfelelő összevonásokkal pollendiagrammok formájában is megszerkesztették. Az összes feldolgozott minták száma 318, az ezekből meghatározott összes mikrofossziliák száma 156-195 db. A kapott 6 fúrás anyagának pollenana- lizise egybehangzó képet mutat. A fúrások legfelső rétege általában igen pollengazdag recens iszap (5 fúrásban). Ezt egy vastag sterilréteg követi, ami (3 fúrás esetében) csak fenyőt (Pinus) és algákat tartalmazó pollengazdag rétegben végződik. A felső pollengazdag iszapréteg mind az 5 fúrásban gazdag lomberdő vegetációt mutat. Ez a tölgyesek és bükkösök fajaival egyaránt képviselve van. Lényeges mennyiségi vagy minőségi eltérés 5 cm-enkénti rétegek elemzéseután sem adódott sehol. A lágyszárú fajok közül uralkodóak a termesztett növények és a gyomnövények pollenszemei, és a tó lokális flórájához tartozó alacsonyabb- és magasabbrendü vízinövények spórái és pollenszemei. A termesztett gabonák közül a búza és a rozs pollenszemei a pollengazdag iszaprétegben végig megvannak. A kukorica virágporszemei a 25/11., 25/1. és 3/1. számú fúrásokban szintén folyamatosan végig megvannak, az l/II és 1/1. számú fúrásokban a legalsó mintákból hiányzanak, illetve jelenlétük nem folyamatos. A vázolt növényzet képe azt mutatja, hogy ezen flóra pollenszemeit tartalmazó rétegek a jelenkorban, az utolsó pár száz évben rakódtak le. Ez alatt az idő alatt a Velencei-hegységben tölgyes erdők uralkodtak, mint ahogy ma is. Az északi oldalakon, szurdokvölgyekben bükkösök, a hegység patakpartjai mentén, esetleg a tavat környező lápterületen pedig égeres láp és ligeterdők uralkodtak. A fenyők (Pinus és Picea) pollenjei részben a környék ültetett fenyveseiből, részben a tó távolabbi környezetéből származhattak ebben az időben. A tó környékén hatalmas területeken mezőgazdasági művelés
