Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása
Megjegyzés a 198/a, 198/b és 198/c ábrákhoz: A diagramon feltüntetett százalékos értékek a fapollen (AP) összegre vonatkoz- tatottak, nemcsak az AP, de a NAP és Cory- lus mennyiségeinek kiszámításánál is.A fa, cserje, lágyszárú növények %-os megoszlásának oszlopában ezek összegére számítottak az adatok, ugyanigy az 1 cm2-re megadott pollensürüség (pd) feltüntetésénél. 1. Idősebb Dryas, I. pollenzóna A legmélyebbről kapott minták a jégkorszak utáni lassú felmelegedés vegetációjára utalnak, a pollenegyüttesben Pinus, Betula az uralkodó, kevés Salix, Picea fapollennel. A NAP - Gramineae uralom mellett - sokfajú.Megtalálható ebben a gazdag vizinövényzetből származó Typha,Myriophyl- lum, Potamogeton, Hippuris s a parti Cype- raceae pollenje, Polypodiaceae, Selaginel- la spóra és Pediastrum alga. Gyenesdiás pollenösszegében kisebb a NAP részaránya; Rumex,Galium, Caryophyllaceae,Umbelliferae), amelyek hideg sztyepp-alkotók. 2. Alleröd szakasz, II. pollenzóna A fenyő-nyirligetek kiterjedtebbek lehettek, ugyanis megjelenik szórványosan a Tilia és a Quercus pollenje is.A NAP továbbra is, főleg a déli parton,nagyrészt vizparti és vizi lágyszámrú növényzettől származó. Gyenesdiás diagramjában 92 %-os a túlsúlya. Cserjék: Juniperus, Ephedra, Hippophae. Az árnyékos, nedves erdei talajon páfrányfélék nőttek. A melegebb nedves éghajlat bekövetkeztével emelkedett a tó vizszintje. . 3. Fiatalabb Dryas szakasz, III.pollenzóna Az erdSsen Pinus uralmu (délen sok Pi- cea) fenyvesek mellett a kevert tölgyes szórványos egyedei megritkultak, csupán a Corylus mennyisége nőtt. Az Alnus-Betula- -Salix ligetek visszahúzódása maga után vonta a vizi lágyszárúak fogyatkozását,kiterjedtek a hideg sztyeppek (Gramineae,Artemisia, Chenopodiaceae). A virágtalanok közül Polypodiaceae és Sphagnum spóra jelentkezett. - A kiima hidegebbé, szárazabbá vált, tözegesedés indult. 4. Preboreális szakasz, IV. pollenzóna A fenyő-nyir uralom mellett mind több a melegkedvelő lombosfa. A fűz- és égerligetek kisebb kitérjedésüek (Salix, Ainus, Hippophae). Gyérebb a vizben élő lágyszárú (Myriophyllum, Potamogeton, Hippuris), valamivel gyakoribbak a nedves talajon élő Cyperaceae egyedei. A NAP további tagjai tömegesek (Gramineae, Chenopodiaceae, Artemisia, Plantago, Rumex). Az újabb melegedés már a holocén nyitó fázisa. 5. Boreális szakasz, Va., Vb. pollenzóna Az erddWegetációban előb Pinus, majd melegkedvező lombosfa domináns.A déli parton nagy különbség látszik a kezdeti (a), és a kifejlődött (b) erdőkép között, ez utóbbira esik a Corylus csúcs 50 %-kal, a kevert tölgyes (Quercus,Tilia,Ulmus) erőteljes emelkedése. A füfélék elszaporodásával párhuzamosan a szakasz végére teljesen lecsökken a vizi lágyszárúak pollenje, igy a virágtalanok sorában a Polypodiaceae és Sphagnum tagjai. Gyenesdiás diagramján a Gramineae és Corylus dominancia az alsó, kezdeti szakaszon jelentkezett. A sztyeppesedés kevésbé előretörő.A Corylus, a boreális fázis (mogyorókor) jellemzője. A kontinentális kiima szélsőségesen meleg- -száraz és hideg évszakainak váltakozása itt tőzegesedést hozott létre. 6. Atlanti szakasz (A), VI. pollenzóna Tovább csökkent a Pinus pollen, a Co- niferae együttesben az Abies pollen is jelen van. A széles levelű lombos fák részaránya erőteljesen növekszik, megjelenik a Fagus és Carpinus is. Kissé visszahúzódott a vizparti ligeterdő (Ainus,Betula,Salix). Szaporodott a vizi, vizparti lágyszárúak pollenmennyisége; a Helianthus, Epilobium savanyú mocsarasodás jelzője. Csökkent a száraz gyepek területe. 7. Atlanti szakasz (B) , VII. pollenzóna A kevert tölgyes tagjai közül a Quer- cus mennyisége tovább nőtt, valamelyest csökkent a Tilia és Ulmus, ugyancsak a Corylus is, de belépett az Acer és Fraxi- nus. Növekvő részvétellel szerepel a Fagus és a gyertyán (Carpinus), éger, fűz, nyir- -láperdő kiterjedése, Typha, Myriophyllum kisérőnövényekkel. A spórások sorában az előzőkben megjelenő tőzegpáfrányt (Dryop- teris thelipteris) itt tőzegmoha (Sphagnum) váltotta fel. Rendkivül sok Botryococcus braunii alga található. - A kiegyenlítettebb meleg, nedves kiima kedvezett a lomberdők záródásának, a száraz gyepek területe megfogyatkozott. A Balaton vizszintje emelkedett. 8. Szubboreális szakasz, VIII. pollenzóna A melegigényü lombosfa-állomány újra erős gyarapodásnak indult. Itt érte el a Fagus maximumát.Az északi parton az Abies ért el nagyobb értéket, megjelent a dió (Juglans) is. Az éger láp páfrány aljnövénnyel túlsúlyra jutott a többi vizparti fával szemben. Gyérült a lágyszárú növényzet, megjelentek a gabonafélék és a gyomnövények (Plantago, Rumex) . - A kezdeti rövid lehüléses szakasz után, a humidabb meleg éghajlat alatt a bükkel kevert tölgyesek záródtak. 9. Szubatlanti szakasz, IX, pollenzóna Mindegyik lombhullató fa pollengörbéje csökkenést mutat, kivétel a Fagus, Juglans és a Pinus. Erdőirtásokon megtelepedhetett az Ephedra és az Ilex. Egyértelműen- megfogyatkoztak a sokfajú NAP egyedei is, a Gramineae kivételével. Az északi parton sok a Cyperaceae és Typha, oka valószínűleg a közeli nádas part. Egyébként valamennyi preparátumunkban volt Botryococcus braunii alga és csaknem mindegyikben Pediastrum is, ami nyílt vízfelület meglétére enged következtetni. A vizsgált 11 db fúrásból csak két teljes rétegsort mutatunk be (Miháltzné FaragóM. 1983).
