Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása
190. ábra b A nagybereki mésziszap-előfordulás (a) és a faddi Duna-kanyarok (b) térképe A Balaton medencéjének kialakulása tehát Mike K. (1974, 1975, 1976, 1983) szerint közvetlenül, tehát elsődlegesen erózióra vezethető vissza és csak közvetve, tehát másodlagosan játszhatott preformáló és módositó szerepet a szerkezeti mozgások révén lezajlott szintváltozás és a tektonika. Ez elég távol áll a mai, általánosan elfogadott szemlélettől,mely szerint a Balaton medencéje szerkezeti árok; elsődlegesen tehát vetődések révén kialakult beszakadás, melyet az abrázió alakított tovább. A poligenezis ilyen jellegű szemléletének legfőbb képviselője Marosi (1969, 1974, 1981) és Szilárd J. (1960, 1965, 1966, 1981), de ma a földrajzi és földtani körökben is ez a szemlélet az általánosan elfogadott. Csak Kádár L, (1964) tanulmánya kérdőjelezte azt meg eddig (Mi- ke K. (1974) előtt, ő vetette fel először annak a gondolatát, hogy a"Balaton árkának" mondott térszini mélyedés eróziós eredetű is lehet, ő ugyan újpleisztocén Dunára gondolt, ami kizártnak látszik, de Kádár L. hipotéziséből bizonyos részletek mégis igazolódtak. A kialakulás ideje és módja viszont (mivel ő a kéregmozgások szerepét egészen ki akarta iktatni) tévesnek bizonyult. Feltételezése szerint ugyanis a Duna ujpleisztocénkori hordaléka torlaszolta volna el az ősi lefolyás útját. A vizsgálatok szerint viszont éppen a szint- változásokat és szerkezeti mozgásokat kell a medervándorlások fő okának tekintetünk. A Balaton medencéjének "beszakadását" próbálta igazolni Kéz A. (1931, 1943) két tanulmányában is. E tanulmányokban a Zala terasz vizsgálataiból következtetett a "Balaton-árok" beszakadására. Szemléletét Bulla B. (1958, p.319) is magáévá tette, mert az a.saját vizsgálataival is egyezett és ez át is ment a szakmai köztudatba. Kéz A. tételeit először Góczán L. (1960/b) ingatta meg azáltal,hogy kimutatta a Zala-völgyi kavicsterasz folytatását a Dráva felé. Mike K. (1974) a Dráva felé három olyan hajdani negyedidőszaki anyaggal fel- töltött völgyet is kimutatott, melyet a pliocén végén ill. az eopleisztocénben dél felé tartó ősfolyó vágott be (55. ábra).Ez azonban nem "a Dráva felől vágódott hátra"- ahogy azt már Lóczy is feltételezte -, hanem a visszahúzódó pannóniai tó partjai után sietett a Kisalföld felől. Nem is Zala méretű patakocska volt ez, ahogy azt Góczán - talán Lóczy L. alapján - gondolta, hanem a mai Dunához hasonló vizhozamú folyam, melynek hajdani, óriás meandereit Mike K.-nak (1974) több tizkilométeres szakaszon sikerült dokumentálnia. Ez az ősfolyó tarolhatta le előzőleg az egész Somogyi- és Zalai-dombvidék fiatalabb pliocén rétegeit, maga után hagyva medrét. A kavicsok foszlányai ma a dombok tetején (morfológiai inverzió gyanánt) találhatók meg. A medence kialakulásával kapcsolatban utoljára ugyan, de nem utolsósorban kell megemlítenünk (mint a kutatások fontos előzményét) Szádeczky-Kardoss E. azon munkáit, melyek a dunántúli ősfolyókkal is foglalkoznak (1938, 1941), valamint Jámbor A. (1973) dunántúli kvarter-képződmények- kel foglalkozó tanulmányát, melyek a részletek megítélésében jó segítséget nyújtanak. Vannak bennük természetesen vitatható megállapitások is. (Jámbor Á. pl. kategó- rikusan tagadja a Duna dunántúli átfolyását.) A viztükör megjelenését illetően is eltérnek az egyes kutatók véleményei és megállapitásai. A tó kezdeti megjelenését Kéz A. (1931, 1943) alapján a szakirodalom sokáig würm-elejinek tartotta. Újabban elsősorban Zólyomi B. (1968, 1970) pollenvizsgálatai alapján holocénnek minősítették. A tó kialakulását Kádár L.(1964) ugyancsak holocén-korinak tartja. A legújabb rétegtani elemzés alapján Marosi S. és Szilárd J..(1974, 1981) újra pleiszto- cén véginek minősítette, tehát a holocén- nél valamivel idősebbnek, de semmiképpen sem ópleisztocén korinak, mint hajdan Lóczy L. (1918) . Lóczy L. (1913, p.514) a pliocén-végi deflációval kimélyitett tektonikus medencékben vélte megjelenni a Balaton ősi tavacskáit Kéz A., Bulla B., Marosi S., és Szilárd J, ugyancsak poligenetikusnak, de elsősorban tektonikus eredetűnek tekintették. Mike K. pedig egy elhagyott eróziós völgy tektonikusán összetördelt egyenetlen felszínén feltételezte a prebalatoni tavak, ill. mocsarak megjelenését a pleisztocénkori günz jeges szakasz elején (kb.600 OOO évvel ezelőtt). A Balaton vizét - amint látjuk-, egyik s2emlélet sem tekinti a Pannóniai-tó relik-
