Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
10. A Sió, Sárvíz és Kapos vízrendszerének története
azt állította, és őrá hivatkozva többen mások is, pl. Marosi S. (1953) és Somogyi S. (I960) - hogy a Bakonyból lezúduló 5s-Séd medre haladt át a mai Sió-Sárviz környékén. Sümeghy J. (1955) az Ős-Zalának egyik ágát vélte erre folyni. Ezt azonban már Somogyi S. (1960) lehetetlennek tartotta. Marosi S. (1953, 1955) viszont feltételezte, hogy a pleisztocénvégi Duna Medina és Harc közötti öblözetet alakitva a Kölesd alatti Sárviz-völgyét is végigfolyta. Ez utóbbi elég valószínű,de nincs még bizonyítva. Cholnoky J. (1928) szerint a Sió- -Kapos völgyében minden pleisztocén terasz megvan. Ezeket azonban eddig még senki sem találta meg. Mindkét völgy többek szerint preformált és tektonikusán utólag is zavart, ill. igénybevett. A klimatikus teraszait azonban egyelőre nem tekinthetjük megnyugtatóan tisztázottaknak. Urbancsek J. (1977) például még ma is határozottan tagadja, hogy a Dunántúlon létezett volna valaha is az Ős-Duna átfolyása. Legfeljebb a "Móri-árokban" átfolyó Ős-Dunát tart lehetségesnek. Ennek - szerinte - esetleg köze lehet a Sió-Sárviz menti kavicsokhoz is. Szabó P. (1957) a terület felszínfejlődéséről irt tanulmányában a Kapos kialakulásáról megemlékezett. Korát pleisztocén-véginek tartotta. A Sió csatorna partfalának vizsgálata során Erdélyi M. (1961) megállapította, hogy az fel van boltozódva. A kavicsok ugyanis úgy települtek az alatta lévő agyagra, hogy ebből a leirt jelenség következtethető. Vizsgálataink során erről meggyőződtünk. Néhány szóban ki kell térnünk a pan- nóniai rétegek térbeli helyzetére is, mert vannak, akik félreértik azt a tényt, hogy a Sió-Kapos vonalának környékéről hiányzanak a felső-pannon felsőtagozatának képződményei, s azt úgy tekintik, mintha a felsőpannonnak ez a rétege itt nem is képződött volna. Pedig felsőpannon végén és a felsőpliocénben jelentős areális és lineáris eróziós-akkumulációs tevékenység volt a környékén (Szilárd J. 1962. p.69., Ad ám L. 1960. p.152). Kétségtelen, hogy a felsőpannonban oszcillált a tó partja, hol kiterjeszkedett, hol visszahúzódott, de az átfolyó tavi eredetű üledékfelhalmozódás a felsőpliocénig tartott. Ekkor indult meg a terület intenziv letarolódása. A keletkezett felszini mélyedések részben a folyóvizek hordalékával, részben tavi krétával, majd vörösagyagokkal és annál fiatalabb üledékekkel töltődtek ki (Ádám L. 1960) . A vörös agyagot - országos kiterjedésű anyagismeret birtokában - Erdélyi M. (1961. p.449) a pliocén-pleisztocén határán kép- ződött üledéknek tartja. A folyóvizi eróziós-akkumulációs folyamat nyomait a kora- -pleisztocénbe helyezett homokok és kavicsok jelzik, melyeket a pleisztocén folyamán folytatódó erózió csak roncsaiban hagyott ránk. A pannonra diszkordánsan települt durvaszemü pleisztocén eleji "maszto- donos kavics" Balatoniőről, Kislángról és a Sió-mellékéről került elő (Erdélyi M. 1961. p.448, Kretzoi M. 1953). Ugyancsak a pleisztocén határáról valónak találta Erdélyi M.a Kaposvártól délre, fúrásból előkerülő aprókavicsot és homokot, amely diszkordánsan települ a pannonra és a felső része vörös agyagos (i.mü p.448). A pleisztocén legelején (eopleiszto- cénben) a terület letarolt tökéletlen sikságára, melyet vízfolyások tagoltak, a Balatonfelvidékről és a Bakonyból dolomittörmelékes üledék is került. Mike K. a Kapós-völgyének kutatása alapján azt állítja, hogy a Kapos völgyén a pleisztocén elején nagyobb vizhozamú folyó haladt át és eróziós úton formálta tovább a pannonban is meglevő Kapos-völgyet. A tektonikának a pleisztocén folyamán az ősvizrajz kialakulásában nem lehetett olyan döntő szerepe mint ahogy azt némelyek feltételezik (180. ábracsoport és Csepregi A. 1966). Később,(miután az Ős-Duna a mai Bala- ton-vonalára vándorolt), a vizgyüjtő-terü- let egyrésze észak felé kezdte leadni a vizét. A günzben (mintegy 650.000 évvel ezelőtt) azonban újabb alapvető változás zajlott le a területen. A kéregmozgások nyomán a Keszthely-Gleichenbergi-hátság kiemelkedett, a Visegrádi szoros mentén besüllyedt, s ennek következtében az Ős-Duna elhagyta ezt a területet. A mozgásokkal kapcsolatban alakultak ki azok a törések is, melyek a mai Sió- -Sárviz Íves vonalát meghatározták, valamint azok a törések is, melyek a Kapos mai völgyét sem kímélték. (Mike K. 1980). A pleisztocén folyamán a denudáció és akkumuláció folytatódott ugyan, de csak kis patakok és tavacskák voltak már e területen, melyek nem sokat változtattak a térszín domborzatán. A tolnai homokok Ádám L. (1960. p.159) szerint azonos származásról és távoli eredetről tanúskodnak. A már lerakódott üledékek ismételten áthalmozód- tak, a mélyedéseket lemosásból (abláció- ból) és deráziós pusztulásból eredő anyagok, valamint eolikus képződmények (futóhomok és lösz) töltögették. A pangó vizek és mocsarak helyén pedig tőzeg is képződött, amely részlegesen ugyancsak lepusztult. 10.3. A_vizfolyások_kialakulása A mai Sió, Sárvíz, Kapos területén, ill. környékén már a pliocén végén is voltak vízfolyások. Az Ős-Duna is tarolta a környéket. Nincs kizárva, hogy a mai Jába- -Kiskoppány völgye is ennek a levantei ős- folyónak óriás-kanyarja lehetett, melyet később a pleisztocén-holocén vízfolyások felszabdaltak. Erre utalnak a wetzleris homokmaradványok a völgyek oldalán. A mai Balaton területe még magasabb térszín volt, s a Balatonfelvidékről patakok tartottak a Drávai-"árok" felé. A pleisztocén elején a terület ala2 77
