Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

6. A Bakonyér, a Concó és Átalér kialakulása az Ős-Vág, Ős-Nyitra, Ős-Zsitva hordalékkúpján

7.táblázat (folytatás)

A Vág-Nyitra-Zsitva kavicsainak görgetettségi középértékei

1.

124

Naaymácséd

10-20

2,4

3,9

3,7

3,6

2.

12 3

Nagysurány

10-20

2,1

4,5

3,4

3.

142

Verebély

10-20

2,9

3,8

3,3

4.

134

Verebély

10-20

2,3

4,1

3,6

5.

1 .

Vágsellye (Sala)

10-20

2,3

3,5

4,2

;

A Duna teraszkavicsainak görgetettségi

középértékei

1.

159

Bana, ördögásta-h. kavicsbánya

10-20

0,6

2,6

6,8

2.

160

Kisigmánd

10-20

0,3

2,9

6,8

3.

161

Nyerges-hegy, kavicsbánya

10-20

0,7

2,3

7,0

4.

180

Dunaalmás , kavicsbánya

10-20

0,5

2,7

6,8

6,7

5 .

Dunaszentmiklós, Üj-hegy, kavicsgödör

10-20

0,6

2 ,6

6,8

6.

125

Mócsa, kavicsbánya

10-20

0,6

2,9

6,5

7.

130

Új-major, kavicsbánya

10-20

0,8

2,6

6,6

Ezzel a szemlélettel szemben áll Pécsi Márton (1959. p.87) véleménye. Ő újabban azt állitja, hogy a Vértes előterében lévő kavicsos réteg nem egyetlen nagyobb vízfolyásnak a hordaléka, hanem - mint a- hogy azt Szádeczky-Kardoss E, (1938. p.87) is feltételezte - a Bakonyból és a Vértesből lefutó patakok összeolvadt törmelékkup- ja.

Erre a feltevésre részben a kavicsréteg mai talpszintje adott alapot, részben pedig abból következtethető, hogy a kvarckavicsok közé dolomit és mészkő kavicsok is kerültek, mégpedig területenként változó arányban. Egy bizonyos sötétszürke kavics részesedési aránya alapján pedig szerinte észak felé tartó vízfolyásra lehet következtetni.

A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, hiszen maga Pécsi M. (1959 p.85) is kimutat három kavicsfoszlány-vonulatot, melyek (az ő megállapitásai szerint) a Móri-árok felé lejtenek. Ez a tény a Móri süllyedék felé való radiális vízfolyást feltételez; Kör- nye-Dad felől Mór felé +260 m-től + 230 inig, Kisbértől Mór felé + 260 m'-től + 190 inig is Réde-Bakony-Szombathely-Ácsteszér- -Akától Mór felé a kavics szintje +310 intői +250 m-ig süllyed. Ráadásul a középső vonulat szintje a legalacsonyabb, ami azt mutatja, hogy D-ről nem is haladhatott É felé olyan vízfolyás, mely ezeket a vonulatokat harántolhatta volna. Következő kérdés gyanánt pedig felmerül, hogy mivel volnának magyarázhatók az Oroszlány-környéki +200 m-es, sőt +180 m körüli alacsony kavics-szintek?

A felsorolt kérdések megoldásában komoly segítséget nyújtanak azok a térképek és földtani szelvények,melyek e területekről készültek (157-163. ábra).

A térképek tanúsága szerint a maximálisan 20 m vastagságú pleisztocén kavicsos réteg a jégkorszak bizonyos meghatározott szakaszán a területünkön összefüggő réteget alkotott. Előtte és utána csak meder- feltöltődések voltak. Ahol pedig a kavics

teljes mértékben hiányzik, ott vagy a kavics fedőrétegei töltik ki a kavicsnak megfelelő szintet - jelezvén a közben feltöltődött bevágódást - vagy a mai térszin eróziós mélyülése süllyedt a kavics feküsz.int- je alá. Ez utóbbi helyzet azt bizonyltja, hogy a kavics hiányát a letarolódás okozta. A kavics helyét kitöltő fedőrétegek fekü- szintjéből megállapítható nagyjából a fiatalabb pleisztocén patakok medrének hálózata is. Erre a kérdésre azonban még a későbbiek során vissza kell térnünk.

Az összefüggő kavicsos lepelnek ilyen nagy kiterjedésű előfordulása valószínűvé teszi, hogy több patak is résztvett a tör- melékkup felépítésében (ahogy azt Pécsi is feltételezi). A kavicsok zömének ide jutását azonban egy-két nagyobb vízfolyással kell kapcsolatba hoznunk, mely távolabbi területekről érkezett a pleisztocén meghatározott szakaszán a területünkre. Egyelőre korbeosztás nélkül a következőképpen vázolhatjuk fel annak a kavicsanyagnak a földtörténetét, melyet a térképek és szelvények ábrázolnak.

A pleisztocén kavics feküje területünkön olyan lenyesett tönkfelszín, melynek földtani felépítésében.az alsóeocén szén- fekürétegtől a levantei homok lerakódásáig képződött eocén, oligocén, miocén és plio- cén üledékek vettek részt.

A kialakult völgyhálózatot - valószi- nüleg leginkább klimatikus okok miatt - a folyóvizek feltöltögették. A törmelékanyag kavicsos agyag, illetve agyagos kavics volt. Előfordulásuk bizonyos vonalak mentén észlelhető, ami arról tanúskodik, hogy ezek csakugyan völgyieltöltődések (160. ábra). Ilyen a 835, 838, 947, 905, 829, 1052, 428, 1057 sz. fúrások vonala, a 497, 849 és 999 sz. fúrások vonala, valamint az 1040 és 1027, 1028, 1019, 1055, 1026, 1020 sz. fúrások sora. A tarka-agyagos feltöltődés azt mutatja, hogy meleg, nedves kiima uralkodhatott ebben az időben.

Az agyagos kavics lerakódása után (lásd: 838, 829, 1057 és 1025. sz. fúráso