Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
3. A Lajta magyarországi szakaszának földtörténeti múltja - 4. A Rába kialakulása és mederváltozásai
csak stabilizálták, illetve szabályozták. E munka a rábakecskédi hid védelme miatt is időszerűvé vált. A 41-es szakaszon is a hid alatt egyenes szakasz volt, mely az előző kanyarok elfajulása előtt semmit sem változott. A fölötte lévő kanyarok fejlődése,illetve állandósulása az egyenes szakaszt is ka>- nyargóssá tette. Az újonnan keletkezett kanyarokat a partok védelmével állandósították. A 40-es szakaszon a kanyarok 4-500 m-t haladtak, amplitúdójúk pedig kétszeresére nőtt. A változás még nagyobb lett volna, ha a felső kanyar pusztuló partját nan védték volna meg az utóbbi évtizedekben. A 39-es szakaszon (141.ábra) a folyó szabálytalan alakú medrében szabályosabb kanyarokat kezdett kialakítani, de a szabályozások vezetőmüvei ebben a tevékenységében megállították. A medernek ebben a "kényszeritett", mesterséges vonalában a kanyarok vándorlása az 56-os VO fölött (a- hol a partok pusztulását nem védték), éles törést alakított ki és itt további elfajulás is várható. A 38-as szakasz kanyarjait ma partvédőmüvek és vezetőmüvek védik az elfajulástól. Ezek megépülése előtt 180 m körüli kitérés is bekövetkezett. A 37-es szakasz 1910-ben közel volt az egyeneshez, az 54-es VO körüli kanyar kialakulása azonban az alatta lévő egyenes szakaszt is kanyargóssá alakította. A partbiztositások előtt e kanyaroknak 50 nies amplitúdójúk és 400 m hosszuk volt. A partbiztositások stabilizálták a mederszakaszt . A 36-os szakaszon (142.ábra) a part- biztositás nélküli szabályozott meder enyhén iveit. Vezetőmüvek segítségével kanyarokká alakították. A 35-ös szakaszon a szabályozások után 200 m-t meghaladó kitérés volt, melyet a kanyarfejlődésre lehet visszavezetni. Az 52-es VO-nál lévő kanyar 400 m-rel vándorolt lejjebb. A legújabb szabályozási vezetőmüvek segítségével kanyarok kialakítását tűzhette célul, melyeket partmosatással, vagyis a folyóval igyekeznek elvégeztetni. Ezzel magyarázhatók azok a mederel- fajulások, melyek az 1958-as mederállapotokban az 51-es VO körül, láthatók. A 34-es szakasz felső részén, a vági hid alatt kb. 500 m-en belül a partbiztositások előtt is keveset változott a meder. Vonalozása Rábasebesig közel azonos volt. A meglehetősen stabil mederszakaszt a vági hid fölötti szabályozási müvekkel lendítették ki az egyensúlyából, majd a szakaszon belül megépült vezetőmüvekkel fokozták a folyó laterális erózióját. Csak a pusztuló partok biztosítása védte meg a medret a nagyobb méretű elfajulástól. A 34-es szakasz végén és a 33-as szakaszon (142-143.ábra) viszonylag enyhén Ívelő medre volt a folyónak. Jellemző,hogy minden partbiztositás és vezetőmű nélkül a folyónak nem volt 40-50 métert meghaladó kitérése. A 32-es szakasz kanyarjai ugyanakkor partbiztositásra szorultak, s a partok védelme ellenére a medernek 100 m-t meghaladó kitérése volt, a kanyarok pedig erőteljesen vándoroltak. A szabályozások után nagyon fejlődtek a 31-es szakasz kis kanyarjai is. A 10 m körüli amplitúdójú kanyarok 150 m-esekké váltak, és még továbbfajultak volna, ha a mederváltozásoknak a partbiztositások nem állják útját. A 30-as szakaszon az 1910-es felméréskor a meder kanyarjai továbbfejlődtek, haladtak, de - feltehetően a 40-es években - kőből épült partbiztositásokkal megállították a meder elfajulását. A 29-es szakaszon (144.ábra) pedig ÍO -20 m-es kis amplitúdójú kanyarok voltak, az előző kanyarok változásának hatására azonban 70 m-esekké fejlődtek.A szakasz alsó felében lévő egyenes szakasz viszont a partok biztosítása nélkül is csaknem változatlan maradt. A 28-as szakaszon enyhén Ívelő kanyarjait vezetőmüvekkel és partbiztositásokkal szabályozták. A régi és ezen újabb szabályozás között nem változott 20-30 m-nél többet a meder. A 27-es szakasz (145.ábra) a Marcaltő és Rábaszentandrás közötti hidak környéke. A vasúti hid két kisebb kanyar inflexiójánál haladt át. A felső kanyar továbbfaju- lását vegyes partbiztositással akadályozták meg, ellenkanyarja viszont szabadon fejlődhetett tovább, igy kb. 50 m-rel megnőtt az amplitúdója és kb. 200 m-t vándorolt. A kanyar partbiztositása rövidesen időszerűvé válik, különben nemsokára a közúti hidat veszélyezteti. A közúti hid alatti kanyarok fejlőlését műkőből épült vezető és partvédőmüvek állították meg. E müvek olyan szerencsésen vezetik át a folyó sodrát a marcaltői mederátvágásba, hogy az enyhén Ívelő meder a szabályozások óta említésre jpéltó változást nem szenvedett. A szakasz végén éles fordulata van a folyónak, s emiatt a medernek 50 m-es kitérése keletkezett a vizsgált időszakban. Kis ellenkanyarja pedig kb. száz métert vándorolt anélkül, hogy méretei megváltoztak volna. A 25-ös szakaszon egyenes szakaszban folytatódott a meder. A fölötte lévő kanyarok változása miatt az egyenes szakasz felső felén kisebb mederváltozás következett be, alsó fele azonban semmit sem változott. Az egyenes mederszakasz végén a mederfejlődést partbiztositással állították meg. • A 24-es szakasz (146.ábra) enyhén 196