Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
3. A Lajta magyarországi szakaszának földtörténeti múltja - 4. A Rába kialakulása és mederváltozásai
rüli hosszúságú, 40-40 m-es amplitúdójú kanyarokból 150-200 m hosszúságú 100 m-es amplitúdójú kanyarok képződtek. E változás közben a meder 350 m-es kitérést is végzett. A 10-es szakasz (152. ábra) úgy alakult a vizsgált 60 év alatt, hogy a viszonylag egyenletes kanyargós zeg-zugos szabálytalan mederalakká torzult. A? elfajulás során a kitérés elérte a 260 m-t is. Oka ismeretlen. A 9-es szakaszon kb. 1 km-es hosszú sziget volt, melynek jobbparti ága feltöltődött, balparti ága pedig 150 m körüli kitéréssel nyugatabbra vándorolt.A szakasz alsó felén lévő kanyarok kb. 150 m-es haladást is végeztek a vizsgált időszakban. A 8-as szakasz (153.ábra) kb. 200 m- es amplitúdójú összetett kanyarokból állt, melyek alakjukat többé-kevésbé meg is tartották, méreteik kissé megnőttek és jobban elfajultak. így lehet jellemezni a 60 éves változást. A legnagyobb kitérés a 340 m-t is elérte, a kanyarok haladása pedig 100-150 m-ben határozható meg. A 7-es szakaszon viszonylag kis változást lehetett kimutatni. A kanyarok kb. 50-100 m-t haladtak, a kitérés elérte a 100 m-t, de a meder alakja alig változott. A 6-os szakaszon az alsó kanyar nem vándorolt, csupán nőtt, a fölötte lévő kanyar viszont rászaladt és később le is fűzte az alsó kanyar. Az 5-ös szakasz (154. ábra) nagyobb méretű kanyarokból állt. A kb. 300 m-es amplitúdójú és kb. 3-400 m-es hosszúságú kanyaroknak nem annyira a mérete változott, inkább azok vándorlásának mértéke. A kanyarok 250-300 m-t vándoroltak a folyás irányába. Jelentősen meg is hosszabbodott a meder a mellékkanyarok keletkezése révén (kb. 800 m-t). A legnagyobb kitérés elérte az 520 m-t. A 4-es szakaszon volt egy kb. 900 m hosszú keskeny sziget, mely 30-40 m szélességről 300-400 m szélességig nőtt. Ennek megfelelően a balparti ág nagyon kitért. A sziget előtti szakasz pedig a jobb part felé jelez hasonló (310 m) méretű kitérést. A 3-as szakasz 400 m-es amplitúdójú és 6-800 m-es hosszúságú■kanyarokból állt. Fejlődése a meder oldalirányú kitérésével jellemezhető. Legnagyobb kitérése 200 m volt. A 2-es szakasz (155. ábra) még nagyobb kanyarok iveiből állt, melyek nem sokat változtak. A legnagyobb kitérés a felső kanyarnál 180 m volt, ellenkanyarjánál viszont csak 40-50 m. * * Az 1-es szakaszon (156. ábra) is kisebb méretű kitérésben fogalmazható meg a mederváltozások lényege. A nyugat felé tartó vándorlás új szigetek képződésével és a meglévő szigetek növekedésével járt együtt. Közvetlenül a torkolat melletti kanyarnál is hasonló szigetek képződtek és itt a kitérés a jobb part irányába, vagyis kelet felé következett be. 4.2.3. Az_átfogó_folyószabályozások __és_a s zabiiyozás idej?ben_lezajlott üüseyII Is°E A Rába szabályozását elsősorban a pusztító árvizek sürgették. Már a 13.század Írásos dokumentumaiból értesülünk olyan szabályozási ténykedésekről is, melyek a viz erejének hasznosítását hivatottak szolgálni. Ám ezek mind helyi jellegűek és jelentőségűek voltak. Átfogóbb szabályozások a 18. század óta voltak a Rábán. Tervszerű szabályozás pedig csak a 19. század végén indult meg. E szabályozás részletes tervét Meiszner Ernő készítette, s a munkálatok 1886-1893 között zajlottak le. A szabályozás során 80 db átmetszés készült, mely a torkolat és Sárvár közötti szakaszt 48 km-rel rövidítette meg.Az átmetszések legnagyobb része egyenes vonala- zást követett, csak néhány helyen alkalmaztak Ívelést. Az új medret rendszerint a folyóval mélyittették ki.A vezérárkokat a folyó elfogadta és ki is mélyítette. Az új meder mentén - közel párhuzamosan egymással és a folyóval - töltések is épültek. Az átmetszések és az árvízvédelmi töltések elkészülése után több, mint egy fél évszázadig semmiféle karbantartó munka, a szabályozások továbbfejlesztését szolgáló meder-rendezés nem volt. Újabb beavatkozás csak 1950-es években következett be, amikor az Árvédelmi és Folyószabályozási Hivatal igyekezett a legfontosabb tennivalókat ellátni; a pusztuló partokat védeni és a nagyobb elfajulásokat kisebb átmetszésekkel megakadályozni . Az 1960-as évek óta az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság folytatta a Rába szabályozásának munkálatait. Az elmondottakból kitűnik, hogy a folyó életében volt olyan 70 éves szakasz, melyben a szabályozott folyó szabadon, azaz "természetesen" kifejthette "bírálatát" a szabályozási munkálatokról; vagyis a mederalakulások értékelése alapján megvizsgálhattuk, hogy a Rába szabályozásánál mely szakaszok milyen mértékben mondhatók sikeres megoldásoknak. A 19. század végi szabályozások átmetszései és töltései új jelleget adtak a Sárvár alatti Rába-szakasznak. A szabályozások utáni első évtizedet a beilleszkedés idejének tekinthetjük, tehát ha a szabályozások utáni mederváltozásokat akarjuk értékelni, csak a kataszteri-felmérés állapotától kezdve szabad vizsgálni a válto- z ásókat. Arról, hogy a Rába medre milyen volt 194
