Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
3. A Lajta magyarországi szakaszának földtörténeti múltja - 4. A Rába kialakulása és mederváltozásai
tek, a kanyarok hossza pedig csaknem felére csökkent. A legnagyobb kitérés eléri a 650 m-t. A 46-os szakasz (vagyis a 70-71-es VO környékei mederváltozása a vizsgált időszakban oldalirányú vándorlásban nyilvánult meg (138. ábra). A kanyarok mérete alig változott, a mederszakasz jellege is megmaradt, de mind a jobb, mind a balpart felé 300-400 m-es kitérést végeztek. A kanyarvándorlás 4-500 m-es volt. A 45-ös szakaszon ugyancsak az oldalirányú vándorás volt a jellemző. Itt a legnagyobb kitérés a 450 m-t is eléri. A 44-es, 43-as, 42-es és 41-es szakaszokon méginkább ez volt a helyzet (139— -140. ábra). A meder oldalirányú vápdorlá- sa helyenként az 1000-1200 m-t is elérte. A gyors és nagyarányú változás miatt a kanyarok alakulásait nyomon sem tudjuk követni . A 4Q-es szakasz jellemzője, hogy 40 m-es amplitúdójú apró kanyarokból egyetlen nagy, 180 m-es amplitúdójú, 700 m hosszú kanyarrá alakult. Közben a meder 32Q m-es kitérést is elért. A 39-es szakaszon (141. ábra) az I. katonai térkép még 1 km-nél hosszabb kanyargós szélű szigetet ábrázol (az 57-58- as VO táján), melynek délkeleti oldalán 60 év alatt megszűnt a mellékág, a főágban pedig szeszélyes szabálytalan kanyarok alakultak ki, illetve fajultak tovább. A 38-32-es szakasz között (141-143. ábra) olyan nagy volt az oldalirányú vándorlás, hogy a megfelelő mederszakaszok összehasonlítása sem volt lehetséges. Az eltávolodás (vándorlás) mind a jobb, mind a balpart felé helyenként meghaladja a 700-800 m-t, sőt az 1000 m-t is eléri. A 31-es szakaszban főleg a kanyarok fejlődésében mutatkozik meg a 60 éves mederváltozás. Kisebb rész-kanyarok nagyobb méretű egyszerűbb kanyarokká alakultak. A 3Q-as szakaszban a kanyarok fodrainak kisimulásával és kisebb méretű vándorlással jellemezhető. A 29-28-as szakaszon már nagyobb ol- dalirányu medervándorlásmutatható ki (144. ábra) . A 29-es szakaszon 430 m, a 28-ason 700 m a legnagyobb eltérés. A 27-es szakaszon (145. ábra) az enyhén Ívelő mederben kb. ÍOO m-es amplitúdójú kanyarok képződtek. A 26-25-ös szakaszon ugyancsak vándorlás volt megállapítható,mely helyenként az 1 km-t is meghaladta. A 24-es szakaszon a 100 m körüli amplitúdójú kanyaroknak főleg a hosszúsága változott. A kanyarok kisebb (kb. 100 m- es) vándorlását állapítottuk meg. szeszélyesség jellemezte: egyik kanyarnál nőtt a kanyar hossza, másiknál csökkent, vagy maradt. A 23-as szakasz kis, fejletlen kanyarjain főleg az amplitúdók növekedése és kb. 100-150 m-es kanyar-vándorlás volt megállapítható . A 22-es szakasz a szabályozás előtti időben inkább egyszerűsödött. A kicsi kanyarok kiegyenesedése ugyanis nem valószínű, hogy emberi beavatkozás eredménye lett volna. A 21-es szakaszon (147. ábra) kisebb szürflexiókból 100 m körüli kanyarok keletkeztek, a meglevő nagyobb kanyarok pedig kb. 400 m-t vándoroltak. A 20-as szakaszon csak oldalirányú vándorlás mutatható ki. Az enyhén Ívelő szakasz 100-150 m-t nyugatabbra vándorolt. A 19. szakaszon (148. ábra) nagyobb mederváltozás a szakasz alsó felén következett be. Ennek oka a korai partvédelemben keresendő. Árpás község közelében védték a partQt (a 28-as VO körül), az alatta lévő kanyar viszont 700 m-t vándorolt, ellenkanyarja pedig (mely a 18. szakaszhoz tartozik), 500 m-rel csúszott lejjebb. A két kanyar amplitúdója is megkétszereződött. A 18-as szakasztól kezdve a 15-ös szakaszig szabálytalan kis 50 m-es amplitúdójú kanyarok jellemezték az I. katonai felmérések korabeli Rábát. Ezekből ugyancsak szabálytalan nagyobb kanyarok keletkeztek oldalazás és vándorlás révén. Tekintélyes kitérések is voltak. A 18-as szakaszon pl. ez elérte az 550 m-t, a 17-esen a 350 m-t, a 16-oson a 600 m-t (149. ábra). A 15-ös szakasz egyetlen kanyarulatból áll, melynek fejlődését a kanyar és ellenkanyar továbbfejlődésével lehet jellemezni. A felső kanyar csucsosodása és amplitúdójának növekedése úgy módosította az alatta lévő ellenkanyart, hogy a "V" alakú kanyar "U" alakúvá fejlődött. A 14-es szakaszon (150, ábra) szeszélyes elrendeződésü apró nyílt kanyarok voltak, melyek szabálytalanul fajultak el kisebb 50-100 méteres amplitúdójú hegyes kanyarokká. Egyik-másik kanyarján kb. ÍOO - -150 m haladás mutatható ki. A 13-as szakaszon a 19. század eleji szabályozások nyomai ismerhetők fel. A 19- -20-as VO közötti 3 kanyart átmetszették, ám a folyó a régi medrét is megtartotta és úgy alakította tovább a medrét. Nagyobb kitérés főleg a 19-es VO közelében mutatható ki. A 12-es szakaszon (151. ábra) a folyó kb. 1 km-es amplitúdójú összetett kanyart helyesebben kiszögelést végzett. Fejlődését a kanyar kicsucsosodásával és a szűr- flexiók kanyarokká alakulásával lehet jellemezni . A 11-es számú mederszakaszon 100 mköAz inflexiók vándorlását a teljes
