Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
szükségszerűen növekedési tendenciát idézett elő (Mike K. 1980). 1.3.3. 0ledékfelhalmozódás_az_algi_oroge; D§£i§_§5§EE§zeti jnozgásai_fölyamán Az ország területén előforduló üledékes kőzetek keletkezési körülményeit, mai térbeli helyzetét, de a magmatikus és metamorf kőzetek keletkezését és mai térbeli helyzetét is a kéregmozgások határozták meg. A hegységk&pződések sorozatában az alpi orogenezis ciklusa volt a legutolsó, s ennek folyamán keletkeztek a Kárpátok hegyláncai és torlódott össze a Kárpát-medence mai medenceüledékeinek heterogén felépité- sü aljzata is. Az Alp-Kárpáti hegységvonulat üledékképződése azonban jóval hamarabb; már a felsőpermben elkezdődött. Minden hegységképződési folyamatot két nagyobb szakaszra szoktak tagolni; gyürő- déses un. oroqén szakaszra és egy konszolidálódott állapotú aljzattal rendelkező, merevebb struktúrájú un. kratogén szakaszra (Stille,H. 192 9). A kratogének folyamán nemcsak konszolidáció és rögképződés volt folyamatban, hanem a merev táblák szélén szubdukciók és szinklinálisok is keletkeztek, melyekben megindult a következő hegységképződést előkészítő nagyarányú üledékképződés. A Kárpátok és a Kárpát-medence aljzatát alkotó üledékek felhalmozódása kb. 250 millió évvel ezelőtt indult meg, amikor a felsőkarbonban és a permben kialakultak az Alpok és Kárpátok üledék- gyüjtő medencéi; az óceáni jellegű, mély eugeoszinklinálisok és a kontinentális jellegű sekélyebb miogeoszinklinálisok.A Kárpátok és a medencealjzat üledékanyagának felhalmozódása tehát lényegében már a va- riszkuszi kratogenezis idején elkezdődött (1. táblázat). A mai medence aljzatát alkotó kőzetek nagyrésze azonban nem helyben képződött, hanem nagy^szerkezeti mozgások révén torlódott a mái helyére, még mielőtt az u.n. "medenceüledékek" keletkeztek volna (1.ábra) . A Föld térfogata ritmusosan lüktetve tágult. A tágulás a Föld sugarának évi 2-3 milliméteres növekedésével jellemezhető u- gyan, de az mégis hatalmas változásokat idézett elő az utóbbi párszáz millió év alatt (Mike K. 1979). A Föld összehúzódásakor és lapultságának növekedésekor összepréselődtek a szinklinálisok üledékei, tágulásakor pedig nagy vízszintes elmozdulások zajlottak le. Az egyenetlen elmozdulások miatt torziós mozgások, lazulásos beszakadások, vízszintes elmozdulások és másodlagos torlódások keletkeztek a Föld kérgében. Mindezek nyomai megtalálhatók hazánk medencealjzatában is. Az első nagy lazulás, ill. szinkliná- lis képződés, amiről hazánk medencealjzatával kapcsolatban meg kell emlékeznünk,az alsó és felsőperül határán zajlott le. Ezt jelzik Európa legnagyobb lávafolyásai is (pl. a déltiroli kvarcponfirok, az Ala- csony-Tátra és Kis-Kárpátok melafirjai»valamint a Béli-(Codru-) hegység és a Kras- só-Szörényi Érc-hegység kvarcponfirjai). A lazulások nyomán alakult ki az a tengerrel borított üledékgyüjtő vályú (szinklinális), melyben a Kárpátokban ér a medencealjzatban is megtalálható felsőpermi és mezozoós tengeri eredetű karbonátos kőzetek lerakódtak. A permi szinklinális tengelye még egyenes volt nagyjából Ny-K-i csapásé. Még nyomokban sem létezett az az Ívelés, amely ma a Kárpátok vonulatát jellemzi. (A később összetorlódott "pászták" mai helyzete tehát allochton, azaz máshol képződött.) A mezozóikumban a Thetys-tengerben folytatódott a (főleg karbonátos) kőzetekből álló üledékek felhalmozódása.Megindult azonban az üledékek ritmusos összepréselő- dése is. Már a labai,.majd pedig az 6-kim- mériai mozgásfázisokban a triászon belül megkezdődött a torlódás és redőződés az eredeti csapásra merőleges erők hatására. Az ó-kimmériai fázis mozgásait jelzi, hogy a Bükk, a Mecsek, a Villányi hegység és a Kárpátok több pontja átmenetileg ki is emelkedett a Thetys-tengerből. A Jurában folytatódott az üledékfelhalmozódás. Kisebb szigetek a tengerből ki is emelkedtek elsősorban az újkimmériai mozgások préselését jelezve. Erre példa a Villányi rög,a Pilis és a Gerecse nyugati része. Már a jurában megkezdődtek a nagy vízszintes elmozdulások is, melyek az ausztriai fázisban, az alsó kréta végén kulmináltak, majd a szub- hercini fázisban sokkal kisebb intenzitással folytatódva kialakították a Kárpátok nagyvonalakban a maihoz hasonló Ívelését.Az 5■ ábra még a nagy szétszakadozás előtti állapotokat szemlélteti az alsókrétában. A Kárpát-medence az alsókréta végén szigetes tengerré alakult, nagyrésze ki is emelkedett a tengerből, mig a Kárpátok övezetét tenger borította. Ez a földrajzi kép szinte a mai viszonyok fordítottja; negativ képe volt. A nagy szerkezeti mozgásokat természetesen vulkanizmus is kisérte (ilyenek pl.a Mecseki trachidoleritek, fonolitok; v.ö. Vadász E. 1957 p. 463 és a Gömör-Szepesi Érchegység felsőkrétakori gránitintruziók v.ö. Wein Gy. 1972 p. 321.). A lazulásokkal és másodlagos torlódásokkal függ össze a felsőkréta flis-vályuk keletkezése is. A Podoliai masszívumról leszakadó Kárpát-Balkáni kéregrész sávokra szakadozva, csavaró igénybevételt szenvedve maradozott le az Afrikától-Amerikától távolódó Eurázsia tömegéről (MlkeK197 9) . Közben a Rhodope és a Balkán hegység közötti, valamint a Dunavidék és a Rhodope közötti (un. Var- dar-vonal) mentén nagy vízszintes elmozdulások zajlottak le (6. ábra). A felvázolt földtörténeti események a Kárpát-medencén belül lenyirt-takaró jellegű összetorlódásokat idézett elő (Mlke K. 1979. p.8.). A másodlagos torlódások ellenére a Kárpát-medence környékén lezajlott nagy lazulások és ezzel kapcsolatos magmaáramlások miatt a Föld kérge a Kárpát-medence alatt kivékonyodott (Stegena L. 1967),s ez
