Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
A domborzat-rekonstrukciós módszerrel közvetve az ősi vizrajz alakulását is feltárhatjuk. Általában olyan feltöltött síkságon alkalmazható ez a módszer, melyet nem borított be a fiatal futóhomok,hanem a sikság felszínén valamilyen formában megtalálhatók a régi medernyomok. A módszer lényege tehát a korrekciók elvégzése. Aki a szintváltozásokat és azok értékeit ismeri, annak könnyű megérteni, hogy 1000 éves távlatokban m-es nagyságrendben változott a föld felszíne. Ilyen domborzatfejlődés pedig a vizrajz alakulásában is döntő változásokat idézett elő. A régi domborzatról és vízrajzi állapotokról megközelítően is hű térképet a- zonban legfeljebb a 100 évvel ezelőtti Kárpát-medencéről készítettek. Ezt a képet azonban éppen olyan téves többezer évvel ezelőtti viszonyok ábrázolására alkalmazni, mint a mai vízrajzot a 100 évvel ezelőttivel azonosnak tekinteni (L.: B.Kut- zlán I, 1963). Kétségtelenül nagy szerepe volt a szabályozási munkáknak a vízrajzi kép megváltoztatásában, de az is kétségtelen, hogy a szekuláris szintváltozások még alapvetőbben megváltoztatták a domborzatot és vízrajzot évszázadok ill. évezredek a- latt. A többezer évvel ezelőtti régészeti kultúrákhoz tartozó domborzati és vizrajzi viszonyok rekonstrukciója országos vonatkozásban most van folyamatban. Eddigi eredményeink biztatóak. Annak szemléltetésére, hogy hazánk fo- lyói a holocénben (az utóbbi 10-12 ezer éven belül) milyen óriási változásokon mentek át, érdemes csak a Duna és a Tisza vándorlásaira gondolni. A Duna pl. a Kisalföldön és a Solti-sikságon több, mint 30 km-es sávot barangolt be. A Tisza vándorlása pedig - ugyancsak a holocénben - meghaladta a 100 km-es szélességű sávot (Mike K^ 1964/a, 1968. és 1970/b.) A rekonstrukció annál pontosabb, minél több felszíni pont magassági adatából készül a mozgástérkép és minél több fúrást tudunk a terület értékelésére felhasználni. 1.3. A Kárpát-medence mórfogenetikai vázlata A felszini vizek elválaszthatatlan elemei a domborzatnak. A vizek kialakulását meg sem érthetnénk, ha a domborzat fejlődését nem ismernénk. Hazánk mai területe a Kárpát-medence közepét foglalja el. A felszini vizek kialakulása és örökös változása szoros kapcsolatban volt mind a hegységkeret, mind a medence domborzatának változásaival, a- zokkal az erőhatásokkal, melyek e változásokat előidézték, valamint azzal a szerkezettel és kőzetfizikai adottságokkal is, melyek a földtörténet során a medence üledékeit és azok aljzatát jellemezték (1.ábra) . A felszini vizek alakulásának tárgyalása előtt tehát tekintsük át vázlatosan, hogyan is alakult ki az a medence, melynek felszinét ma folyók és tavak tarkitják. 1.3.1. Előzmények A hegységkeret genezisét illetően különböző szemléletek alakultak ki. Voltak, akik a Kárpátokat az Eurázsiái hegységvonulat egységes szinklinális-rendszerében felgyürődött vonulatnak tekintették (pl. Suess, E. 1886) , mások a vonulatok közötti medencék létrejöttét közbecsipett merev "internid" tömegekkel értelmezték, (pl. Kober,L. 1955), vagy előző hegységképződések idején összepréselt és megmerevedett "kratonok" kaptafa-szerepével magyarázták (pl. Stille,H, 1929, 1953). Bubnoff,S. (1926, 1955) már tagadta azt, hogy a hegységek összefüggő vonulatokat alkotnának. Szerinte az egyes hegységek felgyürődésük során más-más geomecha- nikai adottságokkal rendelkeztek. Szerinte a hegységképződés során egyre újabb láncok csatlakoztak a meglévőkhöz és később forrtak össze egységes vonulatokká. Szentes F, (1959) szerint: "ezt az elgondolást igazolták a Kárpátok és a Kárpát-medence vonatkozásában id. Lóczy,L. Vadász E.,Böck H., Telegdi-Roth K., Szentes F., ifj.Lóczy L. , Pávai-Vajna F. , Szalai T. és Noszky J. is, akik a Kárpát-medencében a parageoszin- klinálisok szétágazásait több helyen megál- lapitották". Andrusov, D. (1965) azt is hangsúlyozta, hogy az egyes hegységképződési fázisok során nemcsak az adottságok változtak, hanem minden új fázis esetén más kellett, hogy legyen az összepréselődések vergenci- ája is. Mindegyik külföldi elméletnek voltak magyarországi hitvallói is. Szentes F, (1949) pl. az egyes kárpáti tektonikai és litosztratigráfiai egységeket úgy tekintette, mint amelyek egymástól függetlenül keletkeztek és csak a flis-övezet felgyü- rődése során vált egységes hegység-vonulattá. Ez a szemlélet általánosan elterjedt a szakmai körökben és évtizedeken át ez volt a hivatalosan elfogadott vélemény. A Kárpátok és a Kárpát-medence genezisét tehát - elsősorban Korber L. (1952, 1955) munkájára támaszkodva - úgy látták, hogy a Kárpátok egy "internid tömeg" köré gyűrt heterogén hegységkeret. Legmaradandóbb nyomot a magyar szakirodalomban Prinz Gy, (1914) hagyta. Az általa feltételezett "Tisia"-masszivum úgy meghonosodott, hogy még a legújabb szakirodalomból sem sikerült azt teljesen kiirtani. Schmidt E■R. (1957) e merev tömeg szerepét "kaptafa" jellegűnek vélte és azt gondolta, hogy a Kárpátok jellegzetes alakját ettől kapta. Ezt a szemléletet vallja Jantsky B, (1979) még ma is, aki az alaphegységet egészében autochtannak, helyben képződöttnek tartja a Kárpát-medencében. 3
