Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 2. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

Hüvelyes növények termesztése - A borsó

A BORSO (Pisum sativum)

Jelentősége

A borsó valószínűleg Nyugat-Ázsiából származik. Innen terjedt el Ázsia más területeire és Európába, majd Amerikába. Az ógörögök már szántóföldön termesztették. A kőkorszakban a Kárpát-medencében már ismerték. Jelenleg Európában és E. Amerikában termesztik legnagyobb mértékben.

Magyarországon a borsó jelenlegi vetésterülete 110 000 ha-ra tehető.

Ebből takarmányborsó: étkezési szárazborsó: zöldborsó: vetőmagborsó:

27 000 ha 36 500 ha 21 000 ha 25 500 ha

Nagyobb területeken: Hajdu-Bihar, Békés, Szolnok, Fejér és Tolna megyében termesztik.

A borsót elsősorban magjáért termesztik étkezésre és takarmányozásra. Fehérje tartalma 22-23%, keményitőértéke 56%. Az étkezési borsó zsenge magja nemcsak főzelékként, hanem konzervként, valamint mélyhűtött állapotban télen is fogyasztható. Felhasználható a borsó egymagában vagy más takarmánynövényekkel keverten zöldtakarmányozásra is, sőt széna is készíthető belőle.

Kiváló búza elővetemény, igen jó talajgazdagitó növény. Egy hektár borsóvetés tarló- és gyökérmaradványának értéke, mintegy 100-120 q istállótrágyával megegyező.

Jellemzése, leirása

A borsó a pillangósvirágúak családjába (Papilionaceae, újabban Fabaceae) tartozik. Egynyári, dud/ás szárú növény. Hazánkban két gazdasági válfaját;

a Pisum sativum-ot (étkezési vagy hántolási borsót) és a Pisum arvenset (mezei vagy takarmány borsót) különböztetjük meg.

Gyökérzete: (orsógyökér) 80-150 cm mélyen hatol a talajba, sok mellékgyökeret fejlesztve. Gyökérzetén sok gyökérgümő fejlődik, mely a gyökérzettel együtt mintegy 100-120 kg/ha N-nel gazdagítja a talajt.

4