Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 2. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
A dohány
A DOHÁNY (Nicotiana tabacum) Jelentősége A dohányt az élvezeti növények csoportjába soroljuk. A dohányzás a modern élet egyik legelterjedtebb élvezete, szenvedélye. Nincs még egy növény,amelynek annyi tiltó rendszabállyal, és ellenpropagandával kellett volna megküzdenie, mint a dohánynak. Ez azonban sem termesztésének, sem felhasználásának nem ártott, sőt ennek ellenére is állandóan terjedt. Változások csak a dohányzás módjaiban következtek be. A dohány Keletre, elsősorban a törökökhöz, angol, spanyol és főleg olasz közvetítéssel jutott. Részben ezúton került hozzánk, melyről Herbert 1626-ban Perzsiában is ir róla. Hazánkban a dohánytermesztés elterjedése a török hódoltság idejére vezethető vissza. 1825-ig a dohány egyedáruság bevezetéséig - a termesztés, szállítás, gyártás és forgalmazás Magyarországon szabad volt. Mig a század elején 2 millió tonna volt a világ dohánytermelése, napjainkban a dohánygyárak már 4,5 millió tonnát dolgoznak fel. Hazánkban évente kb. 28.000 t dohányt termesztünk. A dohány vetésterülete állandóar növekvőben van. Amig az 1960-as évek elején a világ dohánytermőterülete 3,7 millió hektár volt, addig 1969-ben 4,3 millió hektárról takarították be a termését, amely 4,2 millió tonnáról 4,9 millió tonnára emelkedett. Az átlagtermés 10-12 q/ha között mozog. A világ dohánytermesztésének legnagyobb részét, 44,8%-át Ázsia állítja elő. Ezt követően Észak-Amerika részesedése 25,5%, Európáé 18,7%, Dél-Amerikáé 6,7%, Afrikáé 4,3%. A dohánynak mind termesztési, mind gazdasági szempontból nagy a jelentősége. Hazánkban az évente elfüstölt dohány érték 2,3-2,6 milliárd Ft, ami az élelmiszerkereskedelemnek közel 6%-át teszi ki. Harminc évvel ezelőtt hazánkban az egy főre jutó évi dohányfogyasztás az 1 kg-ot sem érte el, ma csaknem 2,5 kg. Az 1960-as évekig dohánytermelésünk kielégítő volt. Ezt követően a dohánytermesztés hazánkban erőteljesen visszaesett, egyrészt ligen szerény jövedelmezősége és nagy kézi munkaerő igénye, másrészt a fokozott perenoszpórc fertőzés miatt. 1955-ben 22.500 ha-on termesztettünk dohányt, 1971-ben a - mélyponton - már csak 14.240 ha-on, melyből kereken 11.000 ha Szabolcs-Szatmár megyére esett. így a dohánygyárak nyersanyagszükséglete hazai termésből csak 60-65%- ban volt fedezhető. A többit külföldről kellett behozni. 164
