Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

I. Öntözési alapismeretek - 4. Öntözési módok ismertetése és értékelése

Az esó'szerü öntözési módnak tehát számos vitathatatlan eló'nye van. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a hátrányokról sem.

Vitatható például a jelenlegi hazai esó'ztetó' berendezések nagyüzemi jellege. Hazánkban ma már nem egy olyan nagyüzem található (akár állami gazdaság, akár termel ószövetkezet), amelyik több ezer ha öntözendő' területtel rendelkezik. Ekkora terület megöntözésére pedig a legelterjedtebb hordozható csővezetékes berendezések már nehezen hasznáhatók fel. Ezek közül még a legnagyobb teljesítményű MA-350 típusú is csak 100-120 ha öntözését képes ellátni. Nagyszámú esó'ztetó' berendezés üzemeltetésekor olyan munkaszervezési kérdések merülnek fel, amelyek csak korszerűbb, nagyobb teljesítményű öntözőberendezések létesítésével küszöböl hetők ki.

Nem hanyagolható el az esó'szerü öntözési módnak az a hátránya sem, hogy a szél rendkívüli mértékben befolyásolja az öntözés minőségét és hatását. Szeles időben a csapadékeloszlás nem lesz egyenletes, egyes foltok kimaradnak az öntözésből, mások túl sok vizet kapnak. Köztudomású, hogy hazánkban - és éppen az aszályra leghajlamosabb vidékeinken - igen gyakoriak az erős szelek. Ez mindenképpen korlátozza az egy-egy berendezéssel maximálisan teljesíthető üzemórák számát, azaz rontja a berendezések kihasználhatóságát, még akkor is, ha szekto- ros üzemeltetéssel, éjszakai öntözéssel igyekszünk a szél hátrányos hatását kiküszöbölni.

Az éjszakai üzemeltetést egyébként nemcsak az indokolja, hogy ilyenkor általában alábbhagy a szél, hanem az is, hogy éjjel páradusabb a levegő. Ez azért lényeges, mert esó'szerü öntözésnél az öntözővíz igen nagy felületen érintkezik a levegővel, s ha az meleg és száraz, igen nagy a párolgási veszteség. Hazai mérések szerint az elpárolgó vízmennyiség nappal25-35%-ot is kitehet.

MA-200-as hordozható berendezés telepítési vázlata - a szerelvény-szükségletek feltüntetésével - a 9.sz. ábrán látható.

43. Felszinalatti (altalaj) öntözés

Ha az utolsórendü vezetékek, amelyeken megfelelő nyílások szolgálnak a viz szétosztására (amelyek ebben az esetben öntöző elemeknek is tekinthetők), a talaj felszínén helyezkednek el, vagy a tartórendszerrel rendelkező kultúráknál (pl. szőlő) e rendszerhez kapcsolódnak, csepegtető öntözésről beszélünk. Ha a talaj felszíne alá megfelelő (50-60 cm) mélységbe helyeztük le a csöveket, akkor felszinalatti (altalaj) öntözésnek nevezzük. Végeredményben mind a két esetben az öntözőbarázdát helyettesítjük csővezetékkel és a viz szétosztására az ezen levő nyilások szolgálnak.

A felületi öntözési eljárásokból kiindulva a csővezetékes felszinalatti öntözés megvalósításában a következő két megoldás irányában vannak törekvések.

55