Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

I. Öntözési alapismeretek - 4. Öntözési módok ismertetése és értékelése

Az esó'szerU öntözés másik hibalehetősége az, ha nem hangoljuk össze a szórófejek által kiadott mesterséges csapadék intenzitását talajaink viznyelő-képessé- gével. A közepes és nagy intenzitású szórófejek - és jelenleg túlnyomórészt az előbbieket használjuk - permetintenzitása rendszerint nagyobb, mint kötött talajaink viznyelési sebessége (5-8 mm/óra). Ezért a kiadagolt vízmennyiséget a talaj nem képes befogadni, az öntözővíz összegyűlik a felszínen, tócsák képződnek, lejtős területen a viz egyrésze elfolyik, eróziót okozhat.

Rontja a helyzetet még az is, hogy éppen kötött talajainkon a felső néhány ernes réteg átnedvesedése és megduzzadása után rohamosan csökken a talaj viznyelési sebessége, ha tehát nagyobb viznormát akarunk kiszolgáltatni, fokozottabban fennáll a tócsásodás veszélye. Kis intenzitású szórófejek alkalmazásával ezek a hátrányok természetesen kiküszöbölhetők, középkötött vagy laza talajokon pedig még közepes és nagy intenzitású szórófejekkel is öntözhetünk anélkül, hogy felületi vizképződéséktől tartanunk kellene.

Előbbiek szem előtt tartásával célszerű minden egyes talajtípusra megállapítani a használatos berendezés által egy-egy öntözés alkalmával kiadható vizmennyisé- get. Szikes talajokon egyszeri öntözéssel 40-50 mm-nél több vizet ne adagoljunk, inkább az öntözések számát növeljük. A jó vizvezetésü talajoknak egyszeri öntözéssel legalább 50-60 mm-t adjunk. Az említetteknél kisebb mennyiség adagolása nem célszerű, mert ez a talajt csak sekélyen (15-20 cm-re) tudja benedvesiteni, a sekély beáztatás pedig nagyobb párolgási veszteséggel jár, tehát az öntözés hatásfoka romlik.

Az eddigiekben elmondottakon túlmenően azonban vannak az esó'szerU öntözésnek olyan vitathatatlan előnyei, amelyek miatt további fejlesztése feltétlenül indokolt. Elsősorban az, hogy bevezetését és alkalmazását nem korlátozzák a felületi adottságok. Megfelelő szórófejtipusok használata révén meredekebb lejtőkön is öntözhetünk esó'szerU öntözési móddal. Bevezetését nem korlátozzák a talajadottságok sem.

Rendkívül nagy előnye még az esó'szerU öntözésnek, hogy ilymódon az öntözővíz pontosan adagolható. Esőszerü öntözésnél a pontosan kiadagolható viznorma azt jelenti, hogy elmarad az esetleges tulöntözésből eredő kár, a rendelkezésünkre álló öntözővizmennyiséget gazdaságosan tudjuk felhasználni, ugyanabból a viz- mennyiségből nagyobb területet öntözhetünk meg.

Végül nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a körülményt sem, hogy a mező- gazdaságban is a jövő a mechanizálható, sőt automatizálható eljárásoké. Ezen a téren az esó'szerU öntözés előnybe van a felületi öntözéssel szemben. Már a berendezések mai színvonalán sem jelentene nehézséget egy teljesen automatizált, gombnyomásra működő esőszerü öntözőtelep - igaz, hogy ez ma még nem volna gazdaságos. Kétségtelen azonban az, hogy ez az öntözési mód általában kevesebb kézi munkaerőt köt le és mig felületi öntözésnél az öntözés sikerét nem kismértékben befolyásolja az öntőzó'munkások leleményessége és lelkiismeretessége, az esőszerü öntözésre jóval kevésbé hatnak szubjektív tényezők. Technikailag megoldott probléma az esőztető berendezések többirányú, komplex felhasználása is. Megfelelő szórófejekkel és egyéb kiegészítő berendezésekkel fagyvédelemre, fej trágyázásra, vegyszerek kipermetezésére is felhasználhatók.

53