Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

I. Öntözési alapismeretek - 4. Öntözési módok ismertetése és értékelése

Ha pl. a 100 mm vizet 60 perc alatt nyelte el a talaj, akkor percenként és m2-enként 100:60 = 1,7 mm öntözó'vizet kell a talajra juttatnunk, illetve másodpercre átszámítva ennek 1/60 részét, tehát minden m^-re 0,03 liter/mp viz- sugarat. Ha az öntözendő' sáv szélessége adott esetben 10 m, hossza pedig 80 m, akkor a sáv területére (800 m^-re) 800 x 0,03 = 24 l/mp, azaz a sávszélesség minden méterére 2,4 l/mp vizsugarat kell adagolnunk, kereken egy órán keresztül.

A vizsugár és az adagolási idő próbaöntözéssel is megállapítható, amikor egy bizonyos vizsugarat adagolunk a sávba és a vizél haladási sebessége alapján határozzuk meg. Ennek kivitelezését, módszerét a kulturtechnika tárgyalja.

Barázdás áztató öntözésnél az öntözővizet az előre elkészített barázdák segítségével vezetjük és osztjuk szét az öntözendő területen. A barázdás öntözés általában a kapás, tehát a széles sortávolságra vetett növények öntözésére használatos. A barázdákat közvetlenül az öntözés előtt kell kihúzni, illetve akkor, amikor a talaj nedvességi állapota még lehetővé teszi a kellő mélységű és tiszta szelvényű barázdák kialakítását. A jól végrehajtott barázdás öntözésnél a barázdákba adagolt viz azokból nem lép ki, a barázdaközök nem kerülnek viz alá, tehát a talaj a barázdák oldalirányú vizvezetése révén nedvesedik át. Ezért ennél a módszernél mind a tulöntözés veszélye, mind pedig a talajszerkezet-rom- bolás lényegesen kevésbé fenyeget, mint az előzőekben már ismertetett módszereknél. A felületi öntözési módon belül ez az öntözési módszer a legtökéletesebb.

A barázdában mozgó viz sebessége összefügg a terep esésével, a beszivárgó viz mennyiségével, valamint a barázdába adagolt vizsugár nagyságával. Ezenkívül a talaj nedvességi állapota is jelentősen befolyásolja az öntözővíz haladási sebességét.

Az öntözőviz egyenletes szétosztása nagymértékben függ a talaj felszíni alakulásától, a barázda szelvényétől és annak hosszától. Általában a jól elmunkált ta- lajfelület a kellő mélységű és tiszta szelvényű, valamint a rövidebb barázdaszakaszok az egyenletes vizszétosztást megkönnyítik. Ezenkívül a terep esése is jelentős befolyást gyakorol a viz vezetésében és annak szétosztásában. E befolyásoló tényezők egyben rávilágítanak arra is, hogy az öntözés helyes gyakorlati végrehajtásához általános érvényű adatok nem adhatók meg, hanem a mindenkori adottságokat figyelembe véve kell alkalmazkodni azokhoz.

A barázdák hossza lazább szerkezetű talajokon 60-80 m, kötöttebb talajokon pedig 80-120 m között változhat, tehát az ideiglenes csatornákat egymástól ilyen távolságra célszerű kihúzni. Az ideiglenes csatornák kiképzésére, a barázdákra merőlegesen, a barázdák kihúzása után kerül sor, különben a gépi erővel történő barázdakihuzás lehetetlenné válna. A barázdák iránya egyezzék meg a terep esésének irányával, ugyanis csak igy tud az öntözőviz a barázda teljes hosz- szában végighaladni.

Az öntözést gyakorlatilag az ideiglenes csatorna töltésének átvágása utján, vagy kis szivornyák segitségével hajtjuk végre. Ha a töltés átvágása utján látjuk el vízzel a barázdákat, akkor az ideiglenes csatornával párhuzamosan, s attól 60-80 cm távolságra un. osztóbarázdákat kell létesíteni. Ezzel a megoldással az ideiglenes csatorna töltéseit 4-5 m-enként kell csak átvágni, mivel egy-egy osz49