Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
II. Részletes növénytermesztés - A kukorica
ladtával a műveletek száma, és jó kultúrállapotu talajokon a mUvelés mélysége és a mUvelés gyakorisága. A műveletek számának csökkentése azonban nem öncél. Cél: a nagy kukoricatermésztés gazdaságos elérése. Vetése A vetés ideje: Általában akkor helyes a kukoricát vetni, amikor a talaj átlagos napi hőmérséklete a 10-12 C°-ot eléri. Ha tehát ápr. 15-tó'l a talajhó'mérséklet a 10-12 C°-ot eléri, a kukorica vetése megkezdhető'. A talaj kellő' nedvessége, a vetési idő' megállapításának másik tényezó'je. Április közepén a jól kezelt talajok rendszerint tartalmaznak 8-10 cm mélyen annyi nedvességet, amennyi a csirázáshoz és a kezdeti fejló'déshez szükséges. Viszont május közepén, a nálunk nem ritka tavaszi szárazságok esetén a kellő' talajnedvesség hiánya már éreztetheti káros hatását; a vetés hiányosan, egyenetlenül kel, és nagy lesz a tó'hiányből eredő' terméskiesés. A kukorica tehát, ha a talaj kelló'en felmelegedett, április közepétől május kö- zepéig vethető'. Környezet? és Üzemi szempontok döntik el, hogy ezen az idó'n EiTÜT mikor és hol lesz előnyösebb a korai, illetve a kései vetés. A kukorica vetó'magját általában 8-10 cm mélyen vetjük, mert ez segíti elő' az egyenletes kelést. Ezen általános megállapítás alól elsó'sorban a talajok kötöttsége és a vetés ideje szerint kivétel tehető'. Nagyon kötött, hideg talajokon, vagy hidegebb fekvésben sekélyebben, 6-8 cm mélyen; laza, száraz fekvésű homoktalajokon pedig 10-12 cm mélyen vessük a kukorciát. A vetés módja: sokkal inkább kapcsolódik a kukorica ápolásához, mint a tenyész- területhez, mert a legtöbb vetésmódban a növényszám, a tenyészterUlet tetszés szerint szabályozható, míg a vetés módja nagyon befolyásolja az ápolási munkákat. A hazai kísérletek azt bizonyítják, hogy a tenyészterUletek alakja bizonyos szélsó'séges alakmegoldásoktól eltekintve nem befolyásolja lényegesen a kukorica termését, ha egyébként a tenyészterUlet nagysága, a növényszám azonos. E kísérletek azt mutatták, hogy 100 cm-ig a sortávolság növelhető' a sorokban a növények megfelelő' sUritésével anélkül, hogy ezáltal a termés lényegesen csökkenne. Hazánkban a kukorica vetésének legáltalánosabban használt módja a soros vetés. Nálunk általában a 70-80 cm-es sortávolságot használják. A jól előkészített, fertőtlenített talajba fm-ként 10, a kevésbé jól előkészített, nem fertőtlenített talajba 15 vetőmagot vetnek, és a sorokban 30-40 cm-re egyelnek. Külföldön, az USA-ban és újabban Romániában is 100 cm-es sortávolságot használnak. Szemenként? vetés: a kukorica vetésének legfejlettebb módszere. Lényege az, hogy soros vagy négyzetes módszerrel csak annyi vetőmagot vetünk a megállapított növénytávolságra, ahány növényt az illető' területen felnó'ni engedünk. A szemenként? vetés után tehát elmarad az egyelés. Eló'nye az egyelési munka elmaradásán kivUl, hogy a szükséges vetó'magmennyiségben is nagy a megtakarítás. 212
