Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 3. Az öntözés fontosabb biológiai és termesztési összefüggései
3. AZ ÖNTÖZÉS FONTOSABB BIOLÓGIAI ÉS TERMESZTÉSI ÖSSZEFÜGGÉSEI 31. A víz szerepe a növénytermesztésben A mezőgazdasági termelést, azon belül is elsősorban a növénytermesztést rendkívüli mértékben befolyásolják a természeti viszonyok, az éghajlati és talajadottságok. Mindkettőben jelentős szerepet játszik az időben és térben változóan rendelkezésre álló viz, amely a növényi élet alapeleme és igy a növénytermesztés egyik fontos tényezője. A viz ugyanis a növény szempontjából a táplálék felvételét szolgáló oldószer és szállítóeszköz, a túlzott felmelegedés ellen párolgás utján védelmet nyújtó védőszer, a növényi sejtekben a szükséges feszültséget fenntartó anyag és végül az alkotóelemei révén pótolhatatlan tápanyag. A növények fejlődéséhez a fajtától, a növekedési szakasztól, valamint a helyi természeti és termesztési viszonyoktól függően változó mennyiségű vizre van szükség. E vízmennyiség egy részét a növény közvetlenül felhasználva a testébe építi, mig másik részét élettevékenysége folyamán transzspiráció utján elpárologtatja. A transzspirációval párhuzamosan a talajról, a talaj és a növény felületéről szükségszerűen közvetlenül is párolog több-kevesebb viz. Ez a vízmennyiség nem vesz részt ugyan közvetlenül a növény testfelépitő munkájában, de közvetett mikrokiimatikus hatása befolyásolja a transzspirációt, a növény fejlődését. A két vízmennyiség (transspiráció + evaporáció) együtt képezi a növényzet eva- potranszspirációs vízszükségletét. A termesztett növények a fejlődésükhöz szükséges vízmennyiséget majdnem telje-1 sen a talajból, gyökérzetük segítségével veszik fel. Ezért a talaj mindenkori víztartalma, a viz és a talaj kapcsolata döntő jelentőségű a növénytermesztés szempontjából. A talaj és a viz kölcsönhatása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a viz bizonyos arányban tölti ki a talaj hézagait. Eszerint beszélhetünk telitett és telítetlen talajról. A vizfelvétel annál könnyebb és gazdaságosabb a növény szempontjából, mennél kisebb energia felhasználással szerezhet vizet a talajból, ami viszont a talaj nedvességtartalmával összefüggő, vizkötő erőitől függ. A talaj - akárcsak a növényi szervezet - különböző erőkkel kötött vízmennyiségeket tartalmaz. Ilyenek egyrészt a növények által le nem küzdhető erőkkel kötött un. jioltviz, másrészt a növényzet által kisebb-nagyobb energiafelhasználással felszívható un. hasznos yiz. A növények termesztése általában a hervadáspont és a vizkapacitás közti nedves- ségtartalmu, telítetlen talajt igényel. E két határértéket és az optimális nedvességtartalom mértékét a talaj típusa, valamint a benne nevelt növény fajtája határozza meg döntően. A talaj nedvességtartalmának természetes forrás a csapadék. A természetes csapadék a Föld számos területén nem képes biztosítani a talajnak a növénytermesz■ íj, ; & I, \ Xfinyvtirg * 17
