Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

II. Részletes növénytermesztés - A búza

Hazánkban a búza termesztésére az éghajlat megfelelő', ha nem is egyaránt kedvező mindenütt. A kiegyenlítettebb éghajlatú Dunántúlon kisebbek a termésingadozások, mint a szélsőséges éghajlatú Alföldön, de a termés minőségét az Alföld éghajlata előnyösen befolyásolja.

A búza kezdeti fejlődésének az enyhe, hosszú ősz kedvez. A tél beálltáig jól megerősödött állomány még a -20 - 25 C°-os hideget is birja, főként hótakaró esetén. A tél végi nagyfokú hőingadozás egyes talajokon felfagyást okoz.

Döntő jelentőségű a búzatermesztésre a májusi- és junius elejei időjárás. Ezen időszak csapadék alakulása termés meghatározó. A junius közepén beköszöntő kánikula rendszerint veszélyezteti a termést (rozsdaveszély, megszorulás). Ezért fontos hazánkban a buzafajták korai érése.

Talajigénye

A búza folyamatos és bőséges viz és tápanyag-ellátást kiván. Ezért legmegfelelőbb számára a jó szerkezetű, közömbös vagy gyengén lúgos, humuszban és növényi tápanyagban gazdag, mélyrétegű talaj. Ilyenek a mezőségi-, a meszes öntés-, és a réti-talajok. Termeszthető a javított szikeseken, savanyu erdőtalajon, valamint jobb minőségű homokon. E talajokon azonban mérsékeltebb termést ad. Nem való a búzának a sekély termőfétegü, sülevényes és a pangó vizes talaj.

Vizigénye

A gabonafélék nagy családjába tartozó növények közűi a búzának a legnagyobb a vizigénye. Egységnyi (1 kg) termés előállításához - a termesztési körülményektől függően - 300-500 I vizet fogyaszt. Statikai vizigénye a talaj hézagterén belül 75% viz és 25% levegő. Az újabb hazai kísérleti eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján (Mihályfalvy 1971) az őszi búza a vizkiegészitést jól meghálálja, szakszerű öntözése eredményes és egyben gazdaságos. Különösen jól reagál a szárbaszökés és kalászolás időszakában történő vizkiegészitésre.

Helye a vetésforgóban

A búza igen érzékeny az előveteményre. Legkedvezőbb eredmény az időben lekerülő pillangósvirágú növények után érhető el. Ezek után következik a korán lekerülő: repce, len, mák stb. vagyis az olyan növények, amelyek a talaj víztartalmát nem használják ki teljesen, és amelyek csak kisebb mennyiségű gyökérmaradványt hagynak vissza a talajba.

123