Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
II. Részletes növénytermesztés - Gabonafélék termesztése
GABONAFÉLÉK TERMESZTÉSE A gabonaféléknek az emberiség táplálkozásában világszerte döntó' jelentőségük van, mint a szénhidrát- és fehérjeszükséglet legfontosabb forrásainak. A gabonafélék egyik igen nagy előnye a többi kultúrnövénnyel szemben: magjukban olyan arányban vannak a nitrogéntartalmú és nitrogénmentes anyagok, hogy az ember szükség esetén egyedül kenyéren is fenntarthatja életét. Az állati eredetű élelmiszerek megtermeléséhez szükséges takarmányok között is fontos szerepük van a gabonaféléknek. Házi állataink többségének termelése nagymértékben a koncentrált takarmányt - abrakot - szolgáltató gabonafélék terméséhez igazodik. Abraktakarmány-szükségletünk közel 70%-át a kukorica fedezi. Általános és széleskörű elterjedésüket az tette lehetó'vé, hogy igen sok különböző éghajlati igényű növény tartozik a gabonafélék közé. így hűvös éghajlaton a rövid tenyészidejű: árpa, és zab, a mérsékelt égöv alatt: a rozs, búza, kukorica, a forró égövön: a rizs, ciroK termesztése kecsegtet a legnagyobb sikerrel. Termésük jól tárolható, könnyen szállítható. Feldolgozó iparuk magas szinten áll. Újabban további nagy előnyükül szolgál termesztésüknek jó gépesithetó'sége. A meleg égöv alatt a gabonák közül a rizs a mindennapi táplálék. A mérsékelt égöv lakói pedig főleg búzából készült eledelekkel elégítik ki szénhidrát-szükségletük nagy részét. Általában a kalória szükségletnek 35-60%-át fedezi a kenyérgabona. Világviszonylatban a termó'területi sorrend a következő': búza, rizs, kukorica, cirok, zab, árpa. Hazánkban a sorrend: búza, kukorica, árpa, rozs, zab és rizs. A köles és pohánka ma már jelentőséggel nem bir. Szántóterületünk mintegy 65%-át vetjük be évről-évre gabonafélékkel. 111
