Mezőgazdasági vízhasznosítás (EJF, Baja, 1998)
6. Dr. Pálfai Imre: Az öntözővíz szállítása
6. Az öntözővíz szállítása Hosszabb csatornáknál, ahol a szelvényméret és a meder anyaga is változik, a számítást szakaszokra bontva kell elvégezni, majd a részeredményeket összegezni. A párolgási veszteség a szivárgási veszteséghez képest jelentéktelen, meleg nyári napokon a 10 mm-t is elérheti. A vízszínszabályozó műtárgyaknál bekövetkező vízveszteség a csatorna méretezését nem befolyásolja, de a vízszolgáltató rendszer üzemeltetésére kihat. 6.1.5. Szivárgás elleni védelem Ha a szivárgási veszteség a szállított vízhozamnak kb. 20 %-át meghaladja, akkor valamilyen módon gondoskodni kell a szivárgás elleni védelemről. Ez lehetséges: — a csatorna burkolásával, — szigetelő réteg elhelyezésével, illetve kialakításával és — talajcserével. A szivárgás elleni védelem legmegfelelőbb módja a csatorna burkolása. Burkolatként általában betont, illetve vasbetont használnak. A betonburkolat a helyszínen, vagy előregyártott lapokból készül (14.SZ. ábra). Vastagsága 5-15 cm. Felfagyás ellen a burkolat alá kavicsréteget terítenek. A burkolás a szivárgási veszteség nagymértékű csökkentésén kívül azért is előnyös, mert a csatorna - a simább felület és az alkalmazható nagyobb esés folytán - kisebb keresztmetszeti méretekkel alakítható ki, tehát kevesebb földmunkát kell végezni, kisebb a csatorna által elfoglalt terület (szivárgó sem kell a töltések mentén), sőt a műtárgyak is kisebbek lehetnek. A burkolás további előnye, hogy megakadályozza a medereróziót, így jelentősen csökken a fenntartási munka. Egyetlen hátránya, hogy drága. A költségek csökkentése érdekében beton helyett aszfaltot alkalmaznak, újabban pedig vékony (hajlékony) műanyagburkolatokkal is kísérleteznek. Ezek alkalmasságára és élettartamára vonatkozóan kellő tapasztalatok még nincsenek. 14. sz. ábra Öntözőcsatorna szigetelése (a) és burkolása (b) a. b. Szivárgás elleni szigetelés céljára vagy műanyagfóliát alkalmaznak, vagy különféle természetes, esetleg mesterséges anyagokból (bentonitból, bitumenemulzióból) a helyszínen állítják elő a szigetelő réteget, amelyre a helyi talajból 20-30 cm-es védőréteget terítenek. Ezt a megoldást rejtett burkolatnak is nevezik. A szigetelés úgy is végrehajtható, hogy a medret 10-30 cm vastagságban bentonittal vagy egyéb tömítőanyaggal átitatják, beiszapolják. A szigetelések hátránya, hogy könnyen megsérülnek (a növényzet áttöri, az állatok megrongálják, a védőréteg lecsúszik, stb.), tehát nem egyenértékűek a jól elkészített betonburkolattal, s nem rendelkeznek annak fent említett más előnyeivel sem. Mivel a beton- burkolat - különösen akkor, ha előregyártott elemekből készül - nem teljesen vízzáró, alá néha fóliaszigetelést helyeznek. Phare Program HU-94.05 41
