Mezőgazdasági vízhasznosítás (EJF, Baja, 1998)
4. Dr. Vermes László: Az öntözővíz minősége és mennyisége
4. Az öntözővíz minősége és mennyisége A vízigény dinamikus oldala ugyanakkor azt a folyamatot fejezi ki, amely a statikus vízigényt folyamatosan kielégítő vízháztartási helyzet fenntartásához szükséges vízmennyiséget jelenti; ez a vízmeny- nyiség a növényállomány optimális fejlődése mellett szükséges evapotranszspiráció (ETnnnt vagy ET^j értékével azonos. Az evapotranszspiráció olyan összetett jelenség, amelyben a fizikai értelemben vett párolgásnak (evaporáció) és a biológiailag is befolyásolt növényi párologtatásnak (transzspiráció) egyaránt szerepe van, azok kölcsönhatásaként alakul ki. A növénytermesztési tér páraleadó és párafelvevő rendszerei közötti kölcsönhatásokat fejezik ki az evapotranszspiráció különböző formái. A potenciális evapotranszspiráció (Etpol vagy Et0) azt az állapotot fejezi ki, amikor a folyamatos páraleadáshoz szükséges víz bőségesen rendelkezésre áll, és az ET értékét csak az energiatartalom és a levegő páraéhsége határozza meg. Hazánkban Antal (1968) a potenciális evapotranszspiráció napi értékeinek kiszámításához a léghőmérséklet és a telítési hiány napi középértékeit használja: Etpo: =0,74(es-e)O7(l + aO4-8' (1) ahol: es és t - a léghőmérséklethez tartozó telítési hiány e - a tényleges páranyomás napi középértéke millibarban A potenciális evapotranszspiráció az adott területen lehetséges (maximális) páraleadást jelenti, ami a gyakorlatban ritkán, legfeljebb időszakosan fordul elő. Az aktuális, vagy tényleges evapotranszspiráció /EWnYi EWt) rendkívül változatos értékű lehet, hiszen azt az időjárási tényezőkön kívül a páraleadó rendszer korlátozó tényezőinek igen változatos kombinációi befolyásolják. Értéke mindig kisebb a potenciális evapotranszspirációénál, csupán a vízzel és tápanyaggal jól ellátott, öntözött és egészséges növényállomány páraleadása közelíti meg annak nagyságát, amit rendszerint kísérleti körülmények között tudnak elérni, és ezt az értéket tekintik a maximális evapotranszspirációnak (Etmay). Ilyen esetben csupán a növényállomány faja, vagy fajtája, és annak termesztéstechnológiai feltételei jelentenek korlátozó tényezőt. Az aktuális evapotranszspiráció legalacsonyabb értéke az adott növényállományban mérhető minimális evapotranszspiráció (Etmjn). A tényleges ET értéke valójában az utóbbi kettő között váltakozik a tenyészidő folyamán. Az optimális evapotranszspiráció (EtnjJ olyan növényállományokban alakul ki, ahol a páraleadó és a párafelvevő rendszer vízkészlete egyaránt kedvező. A helyesen végzett öntözés esetén az öntözött növényállományok evapotranszspirációja valójában ezzel az értékkel azonosítható, amit főként a párafelvevő rendszer határoz meg. Megfelelő termesztési és öntözéstechnológiai feltételek esetén az öntözött növényállományok ET értéke kisebb mint a potenciális ET, és kisebb mint a maximális ET, de nagyobb mint azonos növényállomány öntözés nélküli, ún, aktuális, vagy tényleges ET értéke. Erre mutatnak be példát - és egyben világítanak rá az evapotranszspiráció formái között meglévő összefüggésekre - a következő adatok, amelyeket öntözött, ill nem öntözött kukorica állományban, július hónapban, 4-es levélfelület-index (LAI) esetén mértek, napi 24 °C hőmérséklet mellett (Petrasovits, 1988): potenciális evapotranszspiráció 8,0 mm/nap maximális evapotranszspiráció 6,0 mm/nap optimális evapotranszspiráció 5,0 mm/nap a nem öntözött állomány aktuális evapotranszspirációja 3,5 mm/nap Az evapotranszspiráció különböző értékeinek meghatározása részint méréssel (liziméterek, ill. evapotranszspirométrekkel), részint számítással lehetséges. A különböző típusú liziméterek (talajjal töltött, növényekkel beültethető tartályok, amelyekben a vízforgalom egyes elemei mérhetőek) között nagyság és pontosság szerint lényeges eltérések vannak. Felületük 0,002-10 m2, mélységük 0,1 -10 m, mérési pontosságuk 0,05-5 mm között váltakozik, és időtartam érzékenységüktől függően perc, nap, pentád, dekád és hónap időközökre vonatkozóan határozható meg velük a párolgás értékei. Kialakításukat, elhelyezésüket és üzemeltetésüket illetően egy sor fizikai feltételt és működtetési követelményt kell kielégíteni ahhoz, hogy megbízható és a mérnöki, ill. agronómiái gyakorlatban használható adatokat kívánunk nyerni általuk, rendszerint kísérleti telepeken használják azokat. A számítások rendszerint meteorológiai adatokra támaszkodó és különféle tényezőkkel kiegészített, jórészt elméletileg megalapozott, de empirikus alapon szerkesztett és kísérleti körülmények köPhare Program HU-94.05 23
