Mezőgazdasági vízhasznosítás (EJF, Baja, 1998)
2. Dr. Szilárd György: Az öntözéses gazdálkodás célja, indokai
2. Az öntözéses gazdálkodás célja, indokai Hazánkban főként a Tisza völgyében és a Duna-Tisza közén van nagy jelentősége az öntözésnek. A hazai éghajlati viszonyok ugyanis az említett országrészeken az évek többségében nem biztosítják megfelelő eloszlásban azt a csapadékmennyiséget, amely az eredményes mezőgazdasági különösen pedig a vízigényesebb növények termeléséhez a tenyészidő alatt szükséges lenne. Természetesen igen nagy hiba volna az öntözést a belterjes mezőgazdasági termelés egyedüli módjának elkönyvelni. Az öntözés a belterjes mezőgazdasági termelésnek csak egyik - de igen jelentős - tényezője. Tehát a szükséges többi tényező, mint pl. az okszerű talajművelés, trágyázás, növényápolás, talajjavítás stb. - nem mellőzhető és az öntözés csak akkor lehet eredményes és gazdaságos, ha időben és maradéktalanul biztosítjuk a többi tényező érvényesülését. Az öntözés agrotechnikai eljárás. Ebből következik, hogy az öntözéses gazdálkodás hatásfoka a termelés során dől el. Magyarországon - amikor már mai ismereteink szerint minden pótlólagos vízkészletnövelő főművi beruházás megvalósul megközelítőleg 0,7 - 0,8 millió hektár mezőgazdasági területet lehet öntözni. Ez mezőgazdasági területeink 15-16 %-át jelenti. Ez vízkészlet oldaláról a maximális lehetőségünk. A vízellátás lehetőségei A Tisza-völgyi vízpótlás gerince a Tisza csatornázása, amely a Tiszalöki Vízlépcső építésével kezdődött, a Kiskörei Vízlépcsővel folytatódott. A tiszai művekhez szervesen csatlakoznak a Körös-völgyi vízlépcsők (Bökény, Békésszentandrás, Békés, Körösladány), amelyek a vízkormányzás és a lefolyási-szabályozás fontos létesítményei. Az ország vízkészlet-gazdálkodásának szerves részét képezik a kisebb folyókon létesített víztározók, amelyek a víztartalékolás mellett vízrendezési és árvízcsúcs csökkentő célokat is szolgálnak. A mezőgazdasági vízigények zöme közvetlenül, vagy közvetve a Tisza vízkészletéből elégíthetők ki. A Tisza-völgyében kiépített regionális vízszétosztó rendszer működtetéséhez előírt vízkivételi kapacitások összértéke mintegy 80 m3/s. A vízhasználatok évenkénti tényleges értékei elmaradnak az engedélyezett mennyiségektől. Részben ennek is köszönhető, hogy az elmúlt száraz-aszályos években (1982- 1995) a Tisza-völgyben a mezőgazdasági vízigények korlátozására nem került sor kivéve 1992. augusztusát amikor a Tisza-völgyi vízrendszerbe belépő vízhozamok összes mennyisége alig haladta meg az engedélyezett mezőgazdasági vízigények szintjét. A Duna-völgyében a mezőgazdasági vízigények kielégítését szolgálja a Dunára alapozott, mintegy 70 m3/s nagyságú a vízpótlás céljára kiépített vzkivételi kapacitás. A fejlesztések a vízkészletek oldaláról vizsgált korlátáit valamint - a múlt tanulságait hasznosítva - megszabják a feladatainkat is, ami alapvetően a fejlesztések területi elhelyezésénél, és az öntözésre való alkalmasság megítélésénél jelentkezik. Hazánk talajai változatosak és az öntözés számára kedvező és kedvezőtlen tulajdonságú talajok egyaránt megtalálhatók. Ennek során a legfontosabb a talajadottságok figyelembevétele. Hazánk területének mintegy 50 %-a sorolható a kedvező termékenységű talajok közé. Az itt gazdálkodók termelési színvonala is a legnagyobb. Ez is alátámasztja az öntözés-e talajokon való fejlesztésének elsődlegességét. A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete az egész ország területére vizsgálatot végzett, s a vizsgált megállapításait térképen is ábrázolta. A térkép pontosan mutatja azokat a területeket, amelyeken hazánkban az öntözés javasolható, feltételesen javasolható, vagy nem javasolható. Az öntözésre javasolt, feltételesen javasolt és nem javasolt területek megoszlása hozzávetőlegesen a Tisza-völgyében 1:3:1, a Duna-völgyben 2:2:1 arányt mutat. Az ország területének egy része olyan hegyes, vagy dombos vidékre esik, ahol az öntözésnek szi- kesítő hatása gyakorlatilag nem lehet. Ezek a területek azonban többségükben olyanok, amelyek az öntözésfejlesztés szempontjából a jövőben is kevésbé jöhetnek számításba. Jelentős az olyan terület, ahol az öntözés nagymértékű kiterjesztése sem okozhat másodlagos szike- sedést. Ezek a területek Alföldünkön részben a magasabban fekvő homok, vagy löszhátak, részben a folyók olyan teraszai, ahol a természetes drenázs biztosított. Feltételesen öntözhető területek azok, ahol a jelenlegi technikai és gazdálkodási viszonyaink között az öntözés bizonyos mértékű fejlesztése a másodlagos szikesedés veszélye nélkül lehetséges. Ezeken a területeken a fő tényező, - amely a fejlesztés mértékét megszabja - a talajvíz mélysége és annak ingadozása. Phare Program HU-94.05 11
