Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)
A. Hegy-dombvidéki vízrendezés
Fenéklépcsők kiosztásánál gyakorlatilag úgy járunk el, hogy a megelőző lépcső korona és a követő lépcső küszöbének összekötésével létrejövő fenék mellett a viz a meder anyagát meg ne bonthassa. A fenéklépcső magassága a helyi viszonyok mellett 30-50 cm, teste terméskő, vagy helyszínen készült beton, alapozási mélysége 0,80-1,00 m, a szárnybekötés a partba 1-2 m mély, a koronavo- nalazás a közép felé lejt. A lépcső előtt 1 m-re, utána a medret 2-3 m hosszban az átbukó viz ereje ellen burkolni kell. A vizfo- lyásrendezés e módja kényes, csak utolsósorban kell hozzá folyamodni. Surrantós megoldásnál a lépcsőt 1:5, 1:10 hajlású burkolt mederszakasszal szokás kiegyenlíteni. b) Burkolatok Burkolatra akkor van szükség, ha 1. a meder vizvezető képességét a súrlódás csökkentésével kell növelni 2. a medret védeni kell a viz rombolásától. "A burkolat részei: a lábazat, az ágyazat és a tulajdonké- peni burkolat. Lábazatra akkor van szükség, ha csak az oldalakra, de a fenékre nem kerül burkolat, akkor a burkolt rézsű erre támaszkodik. A lábazat vastagsága 0,40 m, mélysége 0,80 m lehet. Fenékburkolat esetében is célirányos lábazatot készíteni, hosszirányú borda alakjában. Ennek mélysége 0,40 - 0,50 m lehet. A burkolat alá ágyazat kerül. Az ágyazatnak hármas szerepe van. Biztosítja a jó felfekvést, a rézsű talaja és a burkolat között a jó átmenetet, végül akadályozza a talaj kimosását a burkolat alól. Az ágyazat vastagsága általában 0,10 m. A burkolat falai: 1. egyszerű kőburkolat 2. ékelt kőburkolat 3. idomított kőburkolat 4. vagdalt kőburkolat 5. beton mükőburkolat A burkolatokat a nagyesésü patakok rendezésénél már ismertettük, az ott leírtak itt is érvényesek.- 95 -
