Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

A. Hegy-dombvidéki vízrendezés

továbbá a vízmosás jobb és baoldali meredek partéiéit összekötő vonalakat. Széles vízmosásoknál a begy, vagy domblábat is bejelölik.

A műtárgyak környezetét torzitásmentes 1:20, 1:50 méretarányban kell megrajzolni. A fontosabb (beavatkozás szempontjából veszélyes) vizmosásrészékről ajánlatos rétegvonalas helyszinraj- zot is készíteni.

Tervezés

Az előzetes helyszíni szemle és a felrakások elvégzése után a tervezőnek minden adat rendelkezésére áll.

A tervezés feladata:

1. a mértékadó vizmenoyi6ég meghatározása

2. annak a fenékesésnek kiválasztása, amelynél a lefolyó viz további károsodást nem hoz létre

3. a fenékgátak, illetőleg hordalékfogó gátak kiosztása

1. A tervezés annak a vízmennyiségnek meghatározásával kezdődik, amely a létesítendő műtárgyak feletti vízgyűjtőn össze- gyűlekezhet és amelynek a műtárgyon való átbocsátásáról gondoskodni kell. Ezt a vízmennyiséget különböző módokon lehet meghatározni. Meghatározása a hidrológia körébe tartozi, azért erre itt nem térünk ki. A gyakorlatban különböző szabványok, segédletek, számítási eljárások segitik ezt a munkát. Csak annyit említünk, hogy vizmosáskotó müvek esetében a legnagyobb vízhozamra, az 1 %-os valószínűségi hozamra kell méretezni.

2. Vízmosások és hegyvidéki patakok rendezésénél lényegében arról van szó, hogy a terep, vagy kialakult meder esését vízmüvekkel - fenékgáttal, vagy fenéklépcsőkkel - úgy kell mérsékelni, hogy a kialakuló uj fenékesés a yiz kártétel nélküli lefolyását tegye lehetővé. Vízmosásnál ezenfelül a keletkezett szakadék hordalékkal való feltöltése megtámasztása is lehet a rendezés célkitűzése.

Az egyensúly biztosítása érdekében előre ismerni kell a rendezés hatására előálló uj fenékesést. A várható uj fenékesés kialakulását legjobb a helyszínen tanulmányozni. A fenékesés- 64 -