Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

Bevezetés. A vízrendezés fejlődése Magyarországon

kedő szigeteken egy-egy falu lakóssága ie el tudott rejtőzni az ellenség elől. (: "111* a berek, nádak, erek" :). Ezt a védelmi övezetet később - pl. a HV. században Eosed váránál - már mesterségesen idézték elő a medrek elgátolásával, a vizek kiterelésével.

A népesség szaporodásával, a jó termőföldek értékesebbé válásával felmerült a vizek kártételei elleni védekezés szükségessége is. Az első ilyen természetű - szabályozási, ármentesitési - munkák a nyugati határszélhez közeleső Csallóközben, Rábavölgy- ben (XIII-XIV. század), majd a Dráva mentén (XV. század) indultak meg. Hasonló munkákra és lécsapolásokra találhatók utalások régi okiratokban a hortobágyi Árkus patakkal, Kőrösökkel és a Berettyóval kapcsolatban is. összegezve: Mohács (1526) előtt, hazánkban már folytak helyi jelentőségű vízrendezési munkák, amelyeknek legnagyobb része azonban a török hódoltság alatt elpusztult .

A XVIII. század elején az ország újjáépítésének egyik főkérdése volt a török időkben elvadult vízviszonyok rendezése. Számos terv készült, amelyből azonban a gazdasági, műszaki és szervezeti előfeltételek hiányában nem sok valósult meg. Nagyobb területet érintő munka volt a Bánság lecsapolása, helyi jellegű a Vág mederrendezése, a Duna mentén néhány rövid töltésszakasz építése, Böhm PfiT-anc tervei alapján a Sárvíz egyrészének szabályozása a "külviz csatorna" elsőizbeni alkalmazásával. A század végén megkezdődött a Hanság lecsapolása és a Ferenc-csatorna építése, amelyre az első magyar vizi-társulat alakult. Bár a vízügyi igazgatás szervezete még nem fejlődött ki, jelentős lépés volt 1788-ban az Építési Igazgatóság,mérnökképzés vonalán pedig az Institutum Geometricum felállítása 1875-ben, amely jogosult volt az első magyar mérnöki oklevelek kiadására.

A XIX. század első évtizedeiben folytatódott a Hanság és megkezdődött a Nyírség mocsarainak lecsapolási munkája, majd Beszédes József tervei alapján megindult a Sárvíz rendezése.

Az ugyancsak társulatba tömörült érdekeltek a Nádor-csatorna megépítésével, több mint 50 000 kát. holdat vizmentesitettek, néhány év múlva a Sió és Kapos mentén 65 000 kát. hold vált mü- velhetővé. Hasonló, bár kisebb arányú munkák folytak a Dunántúl többi részén is, amelyek összeségükben mintegy 250 - 300 000 kát. holdat adtak a mezőgazdaságnak. Ugyanekkor létesültek a vizren- 4 -