Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

A. Hegy-dombvidéki vízrendezés

- sánchát, a sáncnak az eredeti talajszint fölé emelkedő

része;- sáncárok, a sáncnak az a része, amelyet a sánchát mellett, az eredeti talajszint emelkedésének irányában az eredeti talajszint alá süllyesztettek;- sáncszélesség, a sánchát és a sáncárok szélességének ösz- szege, amely gyakran kisebb a megbolygatott terület szélességénél ;- sáncgerinc, a sánchát legmagasabb pontjait összekötő folytonos vonal;- sáncbevágás - sánctöltés, a sáncárok ill. a sánchát és az eredeti terepvonal közötti földtömeg;- sánc víztartó keresztmetszete 1. ábra;- sáncmagasság, a sáncgerinc legmagasabb és a sáncárok legmélyebb pontja közötti függőleges távolsági- két sánc függőleges ill. vízszintes távolsága 1. ábra;- sánc viztartása, az a mm-ben kifejezett csapadékmennyiség, amelyet a két szomszédos sánc gerince között leesett csapadékmennyiségből - nem tételezve fel veszteséget (szivárgás, párolgás) - a sánc vissza tud tartani. Ezt mm csapadékban megkapjuk, ha a sánc viztartó keresztmetszetét (m2-ben) elosztják a (m-ben megadott) vízszintes sánctávolsággal és az eredményt ezerrel szorozzuk.

A sánctipusokat illetően megkülönböztetünk; vízszintes, lejtős és öntöző, vagy müvelhetőség szempontjából átmüvelhető ill. át nem művelhető sáncokat. A kétféle csoportosításnak bármely változata előfordulhat.

A vízszintes sáncnál a sáncgerinc vízszintes, végei rendszerint zártak (a sáncárokban összegyűlt viz nem folyhat el). A lejtős sánc gerince és árka egyenletes vagy lefelé növekvő 3-5 %-os esésben van, és a sánc egyirányban 500 m, kétirányú eséssel tehát legfeljebb 1000 m hosszú lehet (itt a sáncárokban összegyűlő viz elvezetéséről gondoskodni kell)• Az öntöző sánoolás vízszintes, az egymást követő árkok végei váltakozva nyitottak, a nyitott végén 5-10 m-rel rövidebb sáncokkal.- 20