Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

A. Hegy-dombvidéki vízrendezés

Nyílt árok hálózatnál való tervezési szempontok A lecsapoló hálózatot alkotják a szivóárkok, a gyüjtőár- kok, a főgyűjtő csatorna és a befogadó. (40. sz. ábra) A léte­sített lecsapoló hálózat hatására bekövetkezett talajvízszint ki­alakulásánál az alábbi tervezési irányelvek követendők: A szlvóárkok egymástól yaló távolsága kötöttebb talajoknál a talajminőség függvényében 6,0-30,0 m között változik, mig la­zább talajoknál 150-200 a. között van. Nagyüzemi termelésnél az ilyen szivóárkokkal körülzárt terület (tábla) legalább 10 ha le­gyen. Ez esetben - lazább talajoknál - a csatornák általában 200 m-re vannak egymástól, melyeknek hossza 500 m körül van. A szlvóárkok mélysége a terepszint alatt a talaj minőségé­től művelési ágtól függően: szántóknál ................... 1,2-1,5 m l egelőknél ................... 1,0—1,2 m r éteknél ................... 1,7-1,9 m A z egységnyi talajfelületről a talajba beszivárgó mérték­adó vizmennyiség az éghajlat (csapadékjárás), illetve a talaj minőségfüggvénye. Krüger szerint elfogadható tájékoztatást nyújtanak az alábbi táblázatban foglalt adatok: Évi áglagos csapadék 600 600 - 900 liter/sec/ha 900 nagyon kötött 0,3 0,4 0,5 közép kötött 0,4 0,5 0,6 laza talajnál 0,5 0,6 0,7 Ha számítással kívánjuk megállapítani a lecsapolandó víz­mennyiséget, akkor a káros (mértékadó) csapadék mm-értékét szo­rozni kell annak lefolyási tényezőjével és osztani a kívánt le­vezetési idő mp-ben kifejezett értékével.- 105 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom