Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

A Balatonról és gőzhajózásáról

s nemiek még tán sürgetőbbek is, — azért, mondom, a balatoni gőzhajózást is közfigyelemre méltó tárgynak tartom, melly részemrül legalább biztosan számíthat a legőszintébb hozzájárulásra.”8'*

Szokott alaposságával mérlegelte a kérdést. Állást foglalt mellette, terjedelmes röpiratban fejtette ki a véleményét és szervező tevékenységét erre a területre is kiterjesztette.

„Igen sok oldalról szólíttattam fel, —írta 1845 szeptember 1-én Deák Ferencnek, ki Zala megyei bala- tonparti nagy befolyású táblabíró volt, — állítanék kis gőzöst a Balatonon. Ennek következtében több külföldi szakértővel, kik némely egyéb dolgaik miatt Bécsbe és Pestre jövének, vagy 6 héttel ezelőtt Füreden voltam. A dologban különös nehézség nincs, de csak az a kérdés: kifizeti-e magát? Vagy ha nem, találkozik elég ember, ki kártya stb. helyett egy pár forintocskát ilyenre szánni lenne kész.

Gőzös a Balatonon, egészen új és alig kiszámítható életet és élénkséget hozna Magyarország e kies vidékének ... Erről én tökéletesen meg vagyok győződve; mihez képest rajtam nem is fog múlni, hogy életbe lépjen az eszme és ha ön meg nem vonja attól pártoló kezét, én sikerén mit sem kételkedem.”85

Ugyanezt a gondolatot fejtette ki a „Balatoni gőz- hajózásról” írott röpiratában részletesebben:

„Magyarország szinte legkiesb magyar vidékét elhanyagolt állapotábul kiemelni oly szempont, melly minden hű hazafinak legközelebb fekszik érdekében, azon én legalább kételkedni nem tudok; . . . hogy a dolog közvetlen eszközlése .. . kit illethetne a világhátán mást, mint legközelebbrül is Somogy, Veszp82