Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

A Duna–Tisza-csatorna kérdése

zatra jutni, mert e tárgyat eléggé nem fontoltam, s csak azt tudom, hogy kocsi út nélkül szinte csak any- nyi, mint nyelv nélkül nemzet, s vagy lépve halad, vagy megakad, csak e kettő között mozog. Üggyel, bajjal, roncsolt testtel s belsőleg keseregve: miért nem köti vízcsatorna össze Szegedet Pesttel. . .”8i

Az Al-Duna szabályozása munkáiban mutatkozó elkedvetlenítő nehézségek következtében megcsökkent érdeklődését újból felkeltette Beszédes József Bállá és Vedres terveit továbbfejlesztő csatornahálózat elképzelése, aki a Szegedet Pesttel összekötő csatornát egy csongrádi betorkolású tiszai és egy Bölcs- kénél a Dunába torkoló nyugati oldalággal javasolta megépíteni.

Beszédes egy még nagyobb távlatú csatorna részeként szándékozott létrehozni a Duna—Tisza-csator- nát. Tervét 1839-ben „Kolozsvártól Grétzig hajózható országos Nagy Csatorna tervének és a’ földszin’ ’s folyó vízágy ótalmi tervének rövid előadása” címmel könyv formájában is közreadta. Elképzelésének érdekességét csak fokozta, hogy abban mint hajóutat a Balatont is figyelembe vette.

Kétségtelen, hogy mikor a Beszédes-féle terv 1840- ben az országyűlés elé került, Széchenyi azt támogatta, s személyes része volt a Dunát a’ Tiszával ösz- szekötő csatornáról alkotott 1840. évi XXXIII. törvénycikk létrejöttében.

A Tisza szabályozásának előkészítése során a Duna—Tisza-csatorna megvalósítására is gondolt.

„Pest—szegedi csatorna néhány hét leforgása után el lesz döntve: kivihető-e, vagy sem és ha igen, t. i.

78