Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

partokon, küldöttségek fogadása és ünneplések közepette július 22-én érkezett a hajó Tokajba, hol a hajó kapitányát és személyzetét Széchenyi bőkezűen megjutalmazta. Innen kocsin folytatta útját Sárospatakra, majd Sátoraljaújhelyre, ahol a megalakult Bodrogközi Vízi Társulat ülésén mondott beszédet. Július 29-én megtekintette a tervezett kerecseny—komorói átvágás vonalát, majd ugocsai és szabolcsi községek érintésével augusztus 2-án érkezett Debrecenbe, ahová a Tiszavölgyi Társulat az összes érdekeltek meghívásával általános nagygyűlést hirdetett, melyet augusztus 3-án nyitottak meg. A számtalan felszólalás és javaslat között egyik ellenzéki szónok bizalmatlanságának adott hangot Széchenyinek a kormánnyal való kapcsolata miatt. Széchenyi — mint naplójába magyarul jegyzé be — kirúgta maga alól az elnöki széket és válaszolt. Minthogy rövid válasza egész felfogására és munkásságára igen jellemző, nem érdektelen, ha a jelen volt Kovács Lajos lejegyzésében gőzöljük:

„Soha sem őt, sem senki mást ily hatással beszélni nem hallottam. — írja Kovács. — Mintha lelke legmélyében lett volna érintve, fenkölt önérzetének teljes fenségében szólott eldobva minden féket egyenlő szigorral a kormány és nemzete oktalanságáról.

Beszéde egész életének nyílt leplezetlen confessioja volt. A nemzeti regeneratio nagy munkájában addig tett minden kísérleteit magyarázta, míg most a viszonyok szövevénye által oda jutott, hogy egy kétségtelenül nemzeties érzelmű, de sokkép korlátolt kormány s a nemzet alkotó eleme közt mint egyedüli közvetítő álljon. E két tényező, felhasználva a körülmények kedvezését, mindent tehet. Egymás ellen folytatva a meddő harcot, semmit. Mindenben hátra

70