Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)
Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért
nyerése végett a munka terhéhez a status is járuljon aránylag. Meg kellene ezután állapodni bizonyos kulcsban, mely szerint az illetők (értendők az érdekeltek) szorosan megkötnék magukat, hogy annak idején... minden vonakodás nélkül le fogják tenni az őket illető díjt... Márpedig, hogy a munka költségeit, örömeit s olly nagy élvezeteit közvetlen a megye, vagy jobban mondva csak a szegény adózó vigye, és ne inkább a parti lakos, vagy mocsár-úr, kit a dolog illet: ez az én fejembe nem fér; midőn más részrül a törvényes felvigyázat és territoriális hatóság bizonyosan senki mást nem illet, mint a megyéket. Eddigelé Magyarországon sok munka vitetett véghez, melly a földnépnek, melly legkisebb hasznát vette, ha vette, egyedül kínos verítékén készült. Ez nem hozhatott, de nem is érdemlett áldást. .. . Van ebben bizonyos igazsági mérleg, melly valamint nem kívánja, hogy mint azelőtt, minden munkát csak a pór vigyen, szintúgy nem engedi, miszerint az most mennyire igazságos és rá is árad haszon, semmikép ne hasznosíttassék. Kölcsönt, nagyobbszerű kölcsönt, mérsékelt kamattal s kényelmes visszafizetési határidővel valljon ki ád? Angolok, Hollandiak, vagy belföldi pénzesek? Ezek minden bizonnyal adnának . . . hitelünk azonban nincs; s ekkép csak akkor adnak, ha kezest tudunk előmutatni. De ezt hol leljük? Én nem tudok sem mást, sem jobbat, mint a kormányt. 5 Széchenyi 65
