Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

október 3-án Vásáros-Naményben tartja második ülését Szatmár és Ugocsa megyék küldötteivel;

október 5—7 között Debrecenben tárgyal különböző küldöttségekkel;

október 8-án megszemlélve a Tisza-dobi gátat, „amelytől az Alföld megmentését várja” — ezt jegyzi naplójába — „hát nem vagyok ostoba, hogy ilyen nagy dologra vállalkozom? . . .”69

október 9-én Dobon a körút harmadik ülésén 82 résztvevővel megalakul az alsószabolcsi társulat;

október 11-én, ellenzéki hangulatú fogadtatás után Szolnokon tartja negyedik szervező ülését a Heves megyei küldöttekkel és a szolnoki vízitársulattal;

október 15-én már Szegeden tartja a körút ötödik s egyben utolsó szervezkedő ülését a kerületek, városok és alsó megyék küldötteivel;

október 16-án visszaérve Pestre sietett jelentést tenni tapasztalatairól a nádornak, elgondolásai, benyomásai rögzítésére megírta alapvető elgondolásait kifejtő röpiratát, az „Eszmetöredékek, különösen a Tiszavölgy rendezését illetőleg” címmel. Ezt kinyomatva, megküldte az összes érdekelteknek s egyben 1846. január 9-ére kitűzte a Tiszavölgyi Társulat alakuló közgyűlését, Pestre.

Ismerjük meg a Tisza-völgy rendezésére vonatkozó főbb elgondolásait saját szavaiból:

„Tiszavölgy alatt én nemcsak a Tisza ágyát értem és azon tért, mellyre a kicsapongó Tisza árja terjed, de mind azon folyók és vizek ágyait és kiöntési lapályait is, mellyek a Tiszába omlanak, ú. m. Szamost. Bodrogot, Sajót, sat. sat....

A Tisza völgyét és ennek orvoslását, mint én tar58