Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)
Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért
csatorna Széchenyi előtt is új lehetőségeket csillantott meg (1. „A Duna—Tisza-csatorna” fejezetet is). A Lajos-csatorna 1846-ban történt megnyitása s az európai víziúthálózat által megnyitható új piacok lehetősége angol érdekeltségek figyelmét is felkeltette a Duna és Magyarország iránt. A körülmények azonban nem kedveztek a kísérletnek. Nem véletlen mégsem, hogy két évtized múlva a Dunának a nyugati vízi utakkal való összekötése lehetőségére éppen Széchenyi István hajóskapitány fia, Széchenyi Ödön hívta fel újból a figyelmet. HABLEÁNY nevű kis gőzhajójával 1867 áprilisában víz ellen indulva a Dunáról a Lajos-csatornán át. a „Márnára”, arról a Rajnán, a francia összekötő nagy csatornán, a Majnán és a Szajnán át 32 nap alatt Párisig hajózott. Nagy nemzetközi visszhangot kiváltó útjáról így írt hajónaplójában: „Azon eszmétől áthatva, hogy boldogult atyám áldásdús nyomdokait követve .. . hazánk anyagi jólétét én is előmozdítsam, elhatároztam, hogy hazámat a ... nyugat Európa államaival egy már létező ugyan, de alig, vagy épen nem ismert vízi úttal összeköttetésbe hozzam.”59 A Széchenyi által látott és fia által újra előtérbe hozott összeköttetés megvalósulása szemünk előtt, napjainkban bontakozik korformáló valósággá. A régi Vaskapu azonban eltűnt... s eltűnt vele a Széchenyi út nagyobb fele is. Elborította a Duna fel- duzzasztott árja, a már korábban elpusztult Széchenyi emléktábla roncsaival együtt. 4* 51
