Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Széchenyi fellépése

Ebből, a többségében felvilágosult, reformtörekvé­sek iránt fogékony rétegből került ki a Széchenyi ál­tal körvonalazott és megalapozott feladatokat meg­oldó műszaki szakember gárda. Belőlük, valamint a pesti egyetemen, a hazai akadémiákon és egyéb főis­kolákon velük egy időben felnőtt nemzedékből ala­kult ki az az áldozatokat is vállaló, — bár egyelőre vékony, — értelmiségi réteg, amely felfogta, kivirá- goztatta és továbbadta Széchenyi eszméit, felzárkó­zott törekvései megvalósítására, igazolva szavait: „Tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közösség erejét, hanem az ész melly azokat józanon használni tudja. Igazibb súly és erő az emberi agyvelőnél nincs.”13 Erre apellált, amikor a közélet minden fórumán, szóban és írásban mindenki elé tárta, amit látott, so­rolva a bajokat és keresve orvoslásukat, mindenkit mozgósítani kívánt: „Semmi sem áll csendesen a világon, még a nap systemák is mozognak, — tehát csak Magyarország álljon s vesztegeljen mozdulatlan? Nem nevetséges törekvés-e ez? Istenért! Nyissuk fel szemeinket, ve­gyük hasznát eszünknek. Minekünk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem s nehogy hátrafelé nyo­massunk, lépjünk inkább előre!”1'1 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom