Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Egyéb vízügyi munkássága és jelentősége

remtésének szándékát, rést ütve a kormányzat Ausztria érdekeit egyoldalúan szolgáló gazdaságpolitikáján.

„Szerbia és Magyarország érdekei annyira összekötöttek, hogy még jobb barátoknak kell lennünk, akár akarjuk, akár nem .. ,”108

— írta Milos Obrenovich szerb fejedelemnek.

A Tiszavölgy rendezésére létrehozott Tiszavölgyi Társulat több megyét, szinte fél országot átfogó hatalmas társadalmi szervezetét éppen politikai veszélyessége miatt bénította meg a császári reakció.

Küzdelme azonban nem volt hiábavaló. Joggal állapíthatta meg — két évtized munkásságára visszatekintve:

„A magyar hon ... a legközelebbi 10, 20, 30 év alatt annyira gyarapodott, mikép lehetetlen reménytelten nem nézni a jövendőbe . . .

Menjünk vidékrül vidékre, határral határra, házrul házra . . . áltálján mindenütt és mindenben progres- siot fogunk tapasztalni.”109

Ebben a progresszióban pedig érdemei elvitathatat- lanok.

Az 1848—49-es szabadságharc leverése után — az abszolutizmus időszakában munkásságának már mutatkozó eredményeit a gátlástalanul saját érdemeként feltüntető Bach Sándorra, a „teljhatalmú kormányzóra”, jogos önérzettel piríthatott rá ,,Blick”-jében:

„A vasutakat az idő hozta, és nem ön, drága miniszter úr; a folyók szabályozása már folyamatban volt', és oly alapra volt fektetve, hogy még ön is jónak látta azt megtartani!”110

7*

99