Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Harc a Tisza-szabályozás megkezdéséért

hogy e czím reám 53 éves emberre, bírt valamelyes ingerrel? Oly hivatal, melyet ha utánajárok ezelőtt 25 évvel könnyen elérhettem volna. Vagy hiszitek-e, hogy Széchenyi István nevének becséhez e czím valamiben járulhat?

Jól tudom én, hogy ez által az országban csak veszthetek, de a dolog nem ezen fordult meg.

Számomra a helytartótanácsnál új osztályt rendeztek. Tőlem semmi kötelezettséget nem követeltek, szakomban teljesen szabad kezet ajánlottak. Kívül a politika körén az ország anyagi ereje kifejtésének vezetésével kínáltak meg.

Mily nyomorult gyávaság lett volna tőlem, nem egész múltamat tagadom-e meg, ha kicsinyes hiúsági tekintetek miatt visszautasítom az ajánlatot?

Bízom-e a kormányban? kérditek. Én erre azt felelem: nem bízom meg senkiben, sem a kormányban, sem egészen a nemzetben, de bizom: Istenben és önmagámban.

Szemesé a játék. A kormány engemet, én a kormányt akarom utilizálni nemzetünk felvirágoztatására. Kinek fog ez sikerülni? Meglátjuk. Az alkalmat nem mi teremtjük, azok előállnak a mi hivatásunk azokat felhasználni s megküzdeni sorsunkkal.

Hivatalba lépve, én a Tisza-völgy rendezésének nagy vállalatát indítottam mg. Ezt nem csak a kiszámíthatatlan nagy anyagi eredményeiért karoltam fel, de ezt egy józanabb politika tengelyének tekintettem a jövőre nézve.

Nyíltan kimondom, én hazám regenerationális erejét a magyar ellenzékben látom. Jövőnk attól függ: lehet-e azt olcsó dicsőségű meddő állásából kiemelni és alkotó tényezővé tenni az erő kifejtésében.

Ámde az ország erejének kifejtésében a kormány támogatása nélkül nem tehetünk semmit, mert pénzhez csak általa juthatunk. Már is évi 150 és 400 ezer kölcsönt felajánlott a kezdethez.

Én őszülő és hatalmasan gyérülő hajammal a járomba fogatom magamat! tán hogy 20 éven át nehéz