Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért
vizsgálják meg, igyekszik minden olyan kérdésben tájékozódni, mely segítséget jelenthet az otthon reá váró feladatok megoldásában. Hazatérve három irányban fejt ki széles körű tevékenységet. Híveket toboroz a Pest-Buda közötti állóhíd építése ügyének, szervezi a hídegyesületet s Andrássy Györggyel közösen benyújtott híd-jelentésével, melyben beszámolt angliai tanulmányújuk eredményeiről, egy lánchíd építése eszméjének nyeri meg a közvéleményt. A megindított rendszeres dunai gőzhajó járatok eredményessége arra indítja, hogy a gőzhajózási társaság bécsi igazgatóságának további két gőzhajó építtetését és üzembe helyezését javasolja. Benvenuti J. B. bankárhoz, a DDSG igazgatósági tagjához írott levelében arra hívja fel a figyelmet, hogy a hajók számának emelése aránytalanul jövedelmezőbbé fogja tenni a vállalkozást s felkéri, hogy tegyen kezdeményező lépéseket Eskeles, Geymüller, Sina és Puthon igazgatósági tagoknál ez ügyben. „Megkezdeni, ez a fődolog miután már életbe lépett egy gőzhajó és a Duna szabályozása szoros összeköttetésben áll egy lassanként kibővítendő hajózási vállalattal . .. kész vagyok minden szolgálatra — írja — mit a társulat rám fog bízni.”s2 Az igazgatóság hajlandó a fejlesztésre, ha a magyarok többet tesznek a vállalatért. Azzal érvel, hogy miután a kedvezőtlen mederviszonyok miatt Bécs—- Győr viszonylatban a hajózás nehézségekbe ütközik, a fejlesztés elsősorban magyar érdek. Ezzel szemben az eddig kibocsátott 200 részvény közül csupán 13 van magyar kézben. Tegyenek többet a gazdag magyarok . . . Széchenyi szívós munkával új részvényeseket toboroz és előteremti az új hajók megépítésének a fedezetét, s egy év múlva a „Duna” és a „Pannónia” útra készen áll. A hajózás fejlesztés ügyében emlékirattal fordul a Nádorhoz, és kéri támogatását a közérdekű ügyhöz: „Az áldozatok, melyeket a kormánynak hoznia kellene, körülbelül ezek volnának 47
