Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért

Duna állapotjárul, melyet mondom oly . . . tekintettel nem nézett még meg senki, mint mi. Regulációja áldás anyaföldünkre, regulátiója pedig oly könnyű!”79

■ Magyarország fölemelésére csak három eszköz van: nemzetiség közlekedés

és végre más nemzetekkel való kereskedési összekapcsolás.

Ezeket kötöm nektek szívetekre; emeljétek az elsőt tehetségetek szerint fel, s díszítsétek igazi nemesség által. Fejtsétek a másodikat ki Budapesti fővárosunkban. Tegyetek mindent, hogy Budapest megszűnjék egy vak zsák lenni, s ennek elérése végett a Duna vizét hajózásnak és kereskedésnek ki nyitni kell...” (Politikai végrendelete, diktálta a Desdemonán júl. 17-én Waldstein Jánosnak.)80

Ütjáról október 19-én ért vissza Pestre s 23-án már Pozsonyban az országgyűlésen volt, ahol tapasztalatait széles körben terjesztette és erőteljes agitációt indított az Alduna, s főleg a Vaskapu szabályozása érdekében.

Időközben a „Duna-mappáció” munkálatai annyira előrehaladtak, hogy megbízható tájékozódást nyújthattak a folyam mederviszonyainak alakulásáról. Ez megkönnyítette a gőzhajózás több reménnyel biztató újbóli megszervezését. J. Andrews és J. Prichard angol hajóépítők kezdeményezésére 1829-ben megalakult az „Első szabadalmazott Duna Gőzhajózási Társaság”, mely 1830-ban bocsátotta vízre első hajóját, a „Franz I”-et.

Széchenyi élénk figyelemmel kísérte a vállalkozást. A kezdeti óvatos tartózkodás után nemcsak részvényesévé, hanem legaktívabb szervezőjévé, szakértőjévé és fejlesztőjévé vált.

Újból és újból végigjárta minden szakaszát, hogy felmérje a tennivalókat, ellenőrizze a kapott adatokat. Szervezett, agitált, diplomáciai missziót vállalt a Du- na-hajózás fejlesztése, a folyam medréből a hajózási akadályok eltávolítása és főleg az Al-Duna szabályozása érdekében.

44