Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért
Elhatározta, hogy személyesen utazza végig a Dunát, hogy megvizsgálja hajózhatóságát és megbízható adatokat szerezzen a lehetőségekről és a feladatokról. Szakértőként maga mellé vette Beszédes József vízszabályozó mérnököt, és fiatal barátját, Waldstein Jánost. Az útra 1830 nyarán került sor. „Június vége felé, — írta Wesselényi Miklósnak — Beszédessel itt hajóra ülök, s a Fekete-tengerig úszók a Dunán. Tán kapcsolásba hozom honunkat a tengerekkel! Merész gondolat; de elbírom.”69 Naplójában 1830. június 24-én találjuk első bejegyzését útjáról: „Egész korán, az én Pesten összeeszkábált hajómon, mely olyan volt, amilyen az első embereké lehetett, megkezdtem utazásomat a Fekete-tengerhez,”70 A néhány nap híjján négy hónapos utazás benyomásait nemcsak naplójában kísérhetjük nyomon, hanem jóformán minden későbbi, a Duna és hajózása körüli eszmefuttatásában felbukkannak. Az itt bemutatott néhány hézagos sora is színesen idézi benyomásait és a gondolatokat, amelyek foglalkoztatták. „Láttunk több embervontatta hajót. Egy emberre 200 mázsát számítanak. Naponta 15 bécsi garast kapnak. N. b. ha hajóznak, mert ha vesztegelnek pl. a szél miatt, akkor semmit. És ezt a munkát szívesen végzik. Ilyen országban azután hogy versenyképes a gőzhajó?”71 „Mit mondjunk a hajóvontatókrul, kik sokszor napestig sárban, sőt nem ritkán hasig vízben húzzák az alig mozduló hajókat, mi által eléggé bizonyítják — mert hiszen szabad alku szerint cselekszenek, — mint lennének munkálni készek, ha jobb dolguk volna. Valóban, ki egyszer látá e manipulációt, s a dunaparti vontatók bús zenéit hallá, mellyekkel magokat s lovaikat ollykor kettőztetett erőtetésre tüzelik, . . . annak lehetetlen illy óhajtásra nem fakadnia: »Bár szűnne meg minden emberreli és barommali vontatás 38
