Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Széchenyi fellépése

ben létrehozta Európában az első egyetemi szintű mérnökképző intézetet, az „Institutum Geometrico- Hydrotechnicum”-ot, amely 1850-ig működött és fennállása alatt 1275 mérnököt képzett ki, elsősorban vízépítő és földmérő munkára.

Ebből, a többségében felvilágosult, reformtörekvések iránt fogékony rétegből került ki a Széchenyi által körvonalazott és megalapozott feladatokat megoldó műszaki szakember gárda. Belőlük, valamint a pesti egyetemen, a hazai akadémiákon és egyéb főiskolákon velük egy időben felnőtt nemzedékből alakult ki az az áldozatokat is vállaló — bár egyelőre vékony — értelmiségi réteg, amely felfogta, kivirá- goztatta és továbbadta Széchenyi eszméit, felzárkózott törekvései megvalósítására, igazolva szavait:

,Tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közösség erejét, hanem az ész, melly azokat józanon használni tudja. Igazibb súly és erő az emberi agyvelőnél nincs.”''1

Erre appellált, amikor a közélet minden fórumán, szóban és írásban mindenki elé tárta amit látott, sorolva a bajokat és keresve orvoslásukat mindenkit mozgósítani kívánt:

„Semmi sem áll csendesen a világon, még a nap systemák is mozognak, — tehát csak Magyarország álljon s vesztegeljen mozdulatlan? Nem nevetséges törekvés-e ez? Istenért! Nyissuk fel szemeinket, vegyük hasznát eszünknek. Minekünk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem s nehogy hátrafelé nyomassunk, lépjünk inkább előre!”''3