Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Széchenyi fellépése
„Édes Kedves Jó Atyám. — Noha én gyenge időm miatt nemis érdemiem meg a szép Magyar Könyvesháznak lajstromát, és nemis tudhatom megítélni elegendően ennek a’ bets’ét még is adott az én Kegyes Atyám; hogy én-is példáját valaha kövessem, és édes Hazámnak boldogságát a’mennyire tőlem kitelhet, előre mozdíts’am. — Fogok is iparkodni, jól tanulni is, a’hogy tsak lehet, és magamat jóságban gyakorolni, hogy Édes Atyámnak örömöt tsinyálhassak há- láadásul ezért a’ szép könyvháznak lajstromáért — háládatos engedelmes fia,”27 Számoljunk hát végre le azzal a köztudatunkba evődött tévedéssel, hogy Széchenyi nem tudott magyarul, hogy csak közéletbe lépése után tanult meg magyarul beszélni, addig csak törte a nyelvet. A gyermekről az édesapját meglátogató Kazinczy Ferenc jegyezte fel, hogy szépen beszélt magyarul. Katonai minősítési táblájában 1824-ben ezt találjuk: ..beszél németül, magyarul, latinul, franciául, angolul és olaszul.” — Első országgyűlési felszólalását a kortársak feljegyzései szerint, jó magyarsággal tette meg.28 Magyarul tanulására vonatkozó megjegyzései stílusának csiszolására, gondolatainak pontosabb kifejezésére, új szavak alkotására, egyszóval anyanyelvűnk mindannyiónkra kötelező halálig való „tanulására” vonatkoznak. Édesanyja így írt róla: „Én neveltem őt, legkedvesebb növendékem. Ismerem szellemét, lelkületét: szívvel-lélekkel magyar. Meg fogják látni, hogy olyan hazafi még nem volt Magyarországon, mint ő.” Széchenyi pedig, egy 1817-ből fennmaradt magyar nyelvű költeményében így vall édesanyjáról: „Te oktattál, T anácsoltál, Te plántáltad szívembe a jót, melyben vagyok s leszek, S mi tsekélyet Isten, Uram s hazámért utóbb teszek: A te munkád.”29 18
