Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Széchenyi fellépése

„Ausztria, — minden várható győzelme dacára, — egy évszázadon belül széthull, mert részei egyenlőtlenek, s mindinkább eltávolodnak egymástól.”

A revelációszerű nyilatkozatot Metternich az államtanácsban is felolvasta, ahol kínos feltűnést keltett, nevét megjegyezték.18

TJjabb memorandumát a következő megjegyzéssel terjesztette a császár elé:

„Széchenyi emlékirata érdeklődést kelt az emberben, de a dolgok mélyébe nem hatol be. Írója az emberek azon csoportjába tartozik, akik fantaszták, bár nem tényleges bolondok. Széchenyi fejében van néhány gondolat, de benne minden felbuzdulás nélkülözi a magasságot és a mélységet. Az effajta emberek szeretnek a korcsmák hordóira állva szavalni s együtt ordítozni a csőcselékkel. . . . Nem fogom a grófot szem elől téveszteni, már csak azért sem, mert ő a hőmérő, aki környezete hőfokát feltünteti.”19

Hogyan emlékezik ő, a kormányzat vele szembeni magatartásáról ?

„Születésem napja szeptember 21-ike, 1791., születésem helye a bécsi Augarten ... Neveltetésem a háznál ment végbe! — Az 1809-dik Insurrectioban azonban, valamint a győri ütközet babérjaiban már részt vettem. — Katonáskodásom 17 évig tartott. Lipcsénél második kapitányból elsővé lettem, — mely fokozaton több háborúban s csatában volt részem, — több lovagi keresztet nyertem, de magasabbra kapitányságnál nem emeltetém, míg végkép 1825-ben, — mert az akkori országgyűlésben úgy szóltam, mint éreztem, s hallgatni nem akartam, — oly keményen, mondhatom oly méltatlan bánásmóddal érintetém némi elöljáróimtól, miként egyébiránt sokat nyelni tanult gyomromnak dacára sem valék képes az efféle erkölcsi dorongolásokat eltűrni, s abban hagyám azon rendet, melyben vénülni s halni csak azon okból is szándékozók, mivel megkezdtem, s mindég természetem ellenére volt valamit abbahagyni.”29

„ . .. egyetlen szív sem izzik forróbb és őszintébb hazaszeretettől, mint az enyém.

14