Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Széchenyi István jelentősége, példája

Széchenyi eszméire a dunatáji sorsközösségnek ez a két népe:

Zakaria Karkalaki, —i az első román folyóirat, a Bibliotéka Romanesca szerkesztője néki ajánlja a folyóirat 1834. évi 9. számát, s így ír:

„Kegyelmed minden erejével Nemzete boldogságán fáradozik . . . ugyanekkor nagy lelkesedést tanúsít más magyarországi és a szomszédos nemzetek művelődése iránt is. A Havasalföldön átutazván . . . örömét fejezte ki ama előhaladás felett, amelyet tapasztalt és midőn — megnyitván a Dunát Oláhország határánál, a Konstantinápoly felé irányuló kereskedelem számára, — szent ösztönzést és buzdítást adott a Románoknak, hogy ébredjenek öntudatra és nyújtsák kezüket szorosabb barátságra . . .”

Flectenmacher Keresztély moldvai jogtudós és törvényszerkesztő dicsőítő ódát ír munkásságáról s a fejedelem költségén Jassiban adja ki 1839-ben:

„Dics, s örökzöld koszorú a csodálatos hősé,

Ki fűzte Kelet— s Nyugatot Testvéri ismerőssé!”

(Jánossy Béla fordításában)

Szerbiában, Jovan Jovanovic-zmaj folyóirata így emlékezik rá:

Ünnepiünk az ünneplőkkel, Hisz elsőnek törekedtél,

Ne legyen itt más, csak testvér, És hogy „Ázsiát kiirtsad”!

Hej ha isten adta volna És betartják jó tanácsod Koszorúd ma több fonódna

S nem lenne oly gondredőzött Közös anyánk bús orcája.”

(Csuka Zoltán fordítása)161

122