Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Széchenyi István jelentősége, példája
ság hasznát eszközölni, hogy director úr őket ezen el- rendeltetésre könnyen bírhassa. Vegyük mi tehát a határnak rosszabb részét, azaz a kövecses mezőt... Így nekiek a határnak nagyobb és jobb része jut, ami által ők gyarapodni fognak, mi pedig dupláztas- suk az industriát, melyet az által könnyebben tehetünk, hogy concentrálva leszünk . . . Adjunk példát, hogy az országban ne csak kiki megélhessen, hanem gyarapodhasson is. Törekedjünk inkább a közjóra, mint csak a magunk haszna elérésé- yg 153 Eszmevilágában minden nemzet az emberiség egyetemének egyenrangú tagja. A melldöngetően magyar- kodé szemlélet távol állott tőle. Ellenkezőleg, éppen azt fájlalta, hogy a magyarság nem tölti be hivatását, feladatát az egész emberiség érdekében. Felfogása szerint: „Itt a baj, és essünk át elvégre az önmegismerésnek ezen legkeserűbb adagán . . . mikép nem a mennyiség, hanem a minőség, a szellemi erőnek sarkalata, s e szerint épen nem azért forog veszélyben létünk, mert kevesen vagyunk, hanem mert súlyunk oly parányi. .. . azt hisszük nemzetiséget csak rákenhetni valakire, is, ki épen kezeink közé jut, mint például meszet a falra, vagy mézet a fazékra? És azt hisszük; parancs már elégséges, hogy valaki nemzeti sajátságából kivetkezzék? Ugyan mi magyarok tűrnők-e ezentúl, — ezentúl mondom, mert egyszer már majdnem megtették rajtunk és igen is engedelmesek lettünk, — tűrnők-e, mondom, ha bármily hatalom akarna is minket minden legkisebb cikomya nélkül saját mintájára kaptázni ... .. . e világon elidegeníthetetlen sajátok is vannak, miket tilos áruba bocsátani. . .: becsület, nemzeti hűség . . . miken valóban soha és semmi esetben túladni nem szabad; . .. egyedül saját érdekeinket méltatva, 116
