Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
A Balaton gőzhajózásának megteremtése
teszem szinte erejéhez képest. . . De — mint mondom — ha ez titok nem marad, felsülünk; mert a finom orrú földi, ha megszagolja ezt, vagy elmarad, vagy valami mód’ elárkolja magát, mikor aztán késő.”lM Mint azt Széchenyi előre látta, a KISFALUDY üzemben tartása sok nehézséggel járt s bizony nem volt kifizetődő vállalkozás. Energiája azonban átsegítette az ügyet a holtponton. Törhetetlen szívósságát tükrözik az alábbi, ugyancsak Hertelendyhez 1847. április 27-én írott sorai: „Nagyon csalatkozám, — s ha igen annál jobb, — ha most Ön Balatoni gőzhajózásunkat illetőleg némi elcsüggedést nem érezne magában. Igen tapasztalt öreg legény vagyok én — és nagyon is ismerem az embert, s kivált a magyart. Én ennélfogva azt hiszem, hogy valamint Ön kérdésben levő ügyünket tekintve ezelőtt mindent rózsaszínben látott, — úgy most más tulajdonságba esvén, — csak sötétet lát maga előtt. — Ha csatlakoznám, mint érintém, — annál jobban szeretném. Mi engem illet, én csak egyben csalódtam — és az a kőszén dolga, mellyel magam is azt hittem, telve vannak a hegyek; minden egyebet előre láttam és vártam. Kérem, olvassa Balaton Gőz. röpiratomat figyelemmel, — most tudom, jobban fogja felfogni, miért írtam és részemrül okos volt-e ilyest írni. Most, kérem, ne tegyen Ön semmit, — mi nagy költségbe zavarhatna. Jobb, ha nem mozdul a hajó, mint ha mozdul és még sem keres. Várjuk be a jobb időt. Én — ha élek — május folytában bizonyosan elmegyek Füredre. Nem tudom, valljon megnyerjük-e a csatát — de úgy könnyen elveszni hagyni én nem fogom engedni. Majd meglássa, mennyi activitást fejtek ki én; ki jó időben, mikor minden simán megy és nincs nehézség — igen középszerű teremtés vagyok — de csak akkor magasodom, akkor válik legény belőlem, midőn búra fordul az idő ... Ha valahol csüggedést lát és nem 107
