Mészáros Vince: Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai (Források a vízügy múltjából 8. Budapest, 1991)
Bevezetés
BEVEZETÉS „Tegyetek mindent, hogy Buda Pest megszűnjön egy vak zsák lenni, 's ennek elérése végett a Duna vizét hajókázásnak 's kereskedésnek nyitni kell." (Széchenyipolitikai végrendelete, 1830.) A 19. század első felében a török hatalom visszaszorulása, az orosz terjeszkedési törekvések, a balkáni népek szabadságküzdelmei erőteljesen átrendezték Délkelet-Európa gazdasági és politikai viszonyait. Az európai nagyhatalmak érzékenyen figyelték és mérsékelni törekedtek az előretörő cári hatalom étvágyát, s az orosz befolyás növekedését, főleg a Balkán-félsziget ébredező népeinek körében. A Balkán-félsziget nemcsak politikai mozgalmai és az ott érvényesülő hatalmi törekvések következtében, hanem mint új piaclehetőség és termelő terület is a nemzetközi érdeklődés előterébe került. A hazánkkal szomszédos Duna menti népek közül a 19. század első felében Széchenyi István a románokkal, a szerbekkel és a törökkel került közvetlen kapcsolatba. Ifjúkori keleti utazása során járt először a Balkán-félszigeten, főleg Görögországban és Konstantinápolyban. Erre az utazásra kulturális érdeklődés indította, és ennek későbbi közéleti tevékenységében nem volt jelentősége. Tizenkét évvel később, a reformer Széchenyinek, a magyar gazdasági viszonyok tanulmányozójának, a „Hitel" szerzőjének, már úgy terelődött figyelme a Dunára, mint az országot körülölelő osztrák vámbéklyó karjai közül kivezető nemzetközi víziút lehetőségére. A Duna hajózhatóságának vizsgálását az 1829-ben szerveződő dunai gőzhajózás amelynek Széchenyi ugyancsak mentora volt -, úgyszintén napirendre tűzte. Az akkor folyamatban lévő - Vásárhelyi Pál által vezetett - „Duna-mappáció" hasonlóképpen az akkor még szabályozatlan Dunára irányította a közfigyelmet. Az egész Európát érdeklő „keleti kérdés" az orosz szomszédság következtében fokozott figyelmet váltott ki az Osztrák Monarchiában, és a politikusokat közvetlen tájékozódásra késztette. Ezekből a szempontokból eredő megfontolások indították Széchenyi Istvánt 1830. június 24-én dunai tanulmányútjára egy primitív bárkán - a „Desdemonán" - fiatal barátja, Waldstein János gróf és Beszédes József, akkor neves vízépítő mérnök társaságában, azzal a céllal, hogy megvizsgálja a Duna alsó folyásának hajózási viszonyait és lehetőségeit, valamint a partjain elterülő államok kínálta piaci lehetőségeket. Az úton töltött több mint három hónap alatt Konstantinápolyig hajózott le. Első balkáni, immár politikai-gazdasági tapasztalatai és kapcsolatai ehhez az úthoz fűződnek. Benyomásairól naplójából, s útitársának, Waldstein Jánosnak vele párhuzamosan vezetett úti jegyzeteiből kaphatunk képet. Ez az utazás indította Beszédes Józsefet a Dunáról, mint nemzetközi víziútról írott tanulmányának közreadására, de a Széchenyi által felvetett problémák politikai visszhangját tükrözi a kortárs Pulszky Ferenc „Töredékes észrevételek a' Duna-szabályozás 's a keleti kérdés iránt" című Pozsonyban kiadott munkája is. A dunai tanulmányút Széchenyinek meggyőződésévé érlelte a Duna szabályozásának, az Al-Duna hajózhatóvá tételének szükségességét. Már az úton latolgatta ennek lehetőségeit. Július 1-jén ezt jegyzi naplójába:
