Mészáros Csaba (szerk.): Mezőgazdasági vízépítés, vízhasznosítás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

1.2 A vízkivétel művei

A szlvornya QH görbéjét az 1/6. ábra tünteti fel L = 50 m-nél. Más hosszra az ábra jobb oldalán levő redukciós vonalak segítségével lehet áttérni. Mivel a grafikon csak a szivornyacsőre vonatkozik, csupán becslésre használható. Felhasználásával a teljes szivornyaegységre következtetve adatait értelemszerűen kb. 20%-kal növelni (H) vagy csökkenteni (Q) kell.

A szivornya maximális felszívóképessége a Hidraulika tárgyban tanultak szerint számítható.

A szivornyák légtelenitése érdekében a végeket vizzel kell elborítani. Ehhez megfelelő vízmennyiségről mindig gondoskodni kell, esetleg a viz felőli oldalról, tápszivattyuval. A légtelenítő vezeték a szivornya legmagasabb pontjához van kapcsolva. Célszerű, ha a szivornya felső szakasza kb. 1 %-osan emelkedik a légtelenítő felé. A légszivattyuzás fajlagos munka szükségletének maximuma kb. 0,33 kp/cm^ abszolút nyomáson (megfelel 67%-os vákuumnak) áll elő. Ha L az 1 m^ beszivott levegő 1 att-ra való sűrítéséhez szükséges elméleti munkamennyiség (kb. 5000 mkp/m^),

V a légszivattyú szállítóképessége (rn^/min), ^ = 0, 60, akkor

N

LV

60 . 75 ^

LE.

A szivornyák tervezésekor az alábbi főbb szempontokat kell figyelembe venni:- a szivornya működéséhez szükséges vízlépcsőt akkor kell pontosan meghatározni, ha az alvizszint és a felvizszint magassága kötött,- árvédelmi töltés keresztezésénél a szivornyacső alsó élének legmagasabb pontja az árvizszint fölé érjen,

34

1/6. ábra