Mészáros Csaba (szerk.): Mezőgazdasági vízépítés, vízhasznosítás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
1.1 Előmunkálatok
Az öntözővíz minőségét mechanikailag a hálózatba jutás előtt, kémiailag az utolsó rendű vízkivétel (öntözőelemekbe való juttatás) előtt kell javítani, ha erre szükség és lehetőség van. Szikes területen - különösen ha hóolvadás vagy csapadékvíz is juthat a csatornába - célszerű időnként (főleg az öntözés megindulása előtt a viz minőségét ellenőrizni. Rossz vízminőség esetén a csatornát friss vízzel ki kell öblíteni.' 1.17 A vízszükséglet Az öntözővíz igényt megnövelve a várható veszteségekkel, elsősorban a párolgási és szivárgási veszteséggel kapjuk az öntözővíz-szükségletet. A vizkivételi mü kapacitásának meghatározásakor ezt ismerni kell. A müvek kapacitását több módon lehet meghatározni. Első feladat a vízigény nagyságának meghatározása. A növénytermesztés vízigényén alapuló, régebben alkalmazott ma már hagyományosnak nevezhető módszer ismerete a már megépített nagy rendszerek és felületi öntözőtelepek terveinek megértéséhez szükséges. Eszerint a táblaellátő utolsó rendű állandó öntözőelemektől kezdve a csatorna- hálózaton keresztül a vizkivételi műig a vízszállító képesség (Q), az öntöző- vizigény (V„), az öntözendő növény vetésterülete (F..) és az öntözés üzemideje (t) között általában a Q = V F ö ö t összefüggés érvényes. Méretezés szempontjából hazánkban julius hó második és augusztus első fele a mértékadó öntözési időszak. Ez azonban különböző növényeknél (pl. rizs stb.) vagy vetésszerkezetnél változó. A módszert öntözőtelepekre alkalmazva a növényféleségek vízigényét az 1/2. ábra szerint ábrázolhatjuk, amelyen a kettős termesztés nettó vízigény adatai szerepelnek. A kiugró, ritkán jelentkező csúcsérték gazdaságtalan műszaki müveket kívánna meg. Ennek elkerülésére a legnagyobb vizigényü (q ) növény figyelembevételével a max V F t = q max összefüggés szerint kiegyenlítik az ábrát. A növénytermesztési érdekek figyelembe vétele miatt a kiegyenlítésnél a vízmennyiség nem változhat, az 25
