Mészáros Csaba (szerk.): Mezőgazdasági vízépítés, vízhasznosítás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

1.3 A vízszállítás és vízkormányzás művei - 1.33 Csővezetékek, idomok, szerelvények

Csőkötések

A csőkötésekkeL3zemben fontos követelmény, hogy az egyes elemek kapcsolatát biztonságosan, egyszerűen, olcsón és gyorsan lehessen megoldani. A kötések lehetőleg vizzárőak, korroziőállóak és hidraulikailag kedvezőek legyenek. Az elmúlt években többféle kötésmőd terjedt el, ezek közül mi csak a 4 legismertebbet és leggyakrabban használtat ismertetjük.

Gibault-kötés (1/54. ábra)

Azbesztcement, ill. rideg anyagú csövek összeerősitésének egyik fajtája. A csővégekre két öntöttvas laza karimát (a karima lazán ül a csőre hegesztett kötőgyűrűn, vékony falu csöveknél pedig a kiperemezett csővégen) húznak. A karimán átmenő anyás csavarok a karimák között elhelyeGibault - kötés

1/54. ábra

zett öntöttvas támasztógyürü végeihez szorítanak két gumi tömítőgyűrűt, s ezek a csőfalra is ráfeszülnek. Az alkalmazható kötésméreteket a 18. táblázatban tüntettük fel.

NA 50-150 mm között alkalmaznak széles közgyürüs kötést is, de ez inkább a vízellátó hálózatoknál fordul elő. A Gibault-kötés drágább, mint a később ismertetendő többi kötés, igy lehetőleg kerülni kell alkalmazását.

150